A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Pantocsek József: A Balatoni kovamoszatok
6 A Balaton kova nioszatai. etörheti vagy lemoshatja, és mi természetesebb, hogy az eredetileg rögzített alakok egy ideig szintén a víz felületén lebegni és a valódi plankton alakjával vegyülni fognak, de ezek sohasem eredeti, hanem csak accessorius alakok. A plankton mivoltáról, gazdagságáról, felosztásáról írnom nem kell, annál is inkább, mert ezen felette érdekes és napirenden lévő tárgyat ISTVÁNFFY GYULA barátom «A Balaton moszatflórája» czímű és a maga nemében irodalmunknak első úttörő és lelkiismeretes munkájának 8—27. lapjain bőségesen tárgyalja, az olvasót a természet eme titkába teljesen bevezetvén. De ajánlom azonkívül dr. CARL APSTEIN: «Das Süsswasserplankton»; E. HAECKEL : «Planktonstudien»; FR. SCHÜTT : «Das Pflanzenleben der Hochsee»; dr. C. SCHRÖTER & dr. O. KIRCHNER : «Die Vegetation des Bodensees»; dr. C. SCHRÖTER : «Die Schwebeflora unserer Seen» (Das Phytoplankton) czímű munkáit. A PLANKTON- ÉS A BENTHOS-BACILLARIÁK GYŰJTÉSÉRŐL. Ertéknélkülinek nem tartom, ha a kezdő búvárt a mikroszkopikus világ gyűjtésébe bevezetem. A planktont kúpalakú kis selyemhálóval gyűjtjük, úgy, hogy a hálót a csolnakból a tóba vetjük, s azt vagy 20 méter távolságra a csolnaktól tetszés szerinti időn át, pl. félóráig a tó siklapján magunk után vontatjuk, s azt a vízből kiemelve, tartalmát, mely a kúp végén lévő tartóban összegyülemlik, annak nyitása után palaczkokban felfogjuk; vagy a hálót a tó fenekére leeresztjük és lassú ütemben függélyes irányban a tó felületére, illetve a csolnakba felhúzzuk, s tartalmát a gyűjtőből ismét más palaczkba felfogjuk. A gyűjtött anyagot még a hely szinén csekély Formaldehyd hozzátevése által (pl. egy liter folyadékra 20 grammot) conserváljuk. A felületi gyűjtésekre használt háló, hogy az könnyű legyen, abrincsa spanyol nádból készüljön, a függélyes gyűjtésekhez pedig az abrincs, hogy a háló inkább sülyedhessen, nem rozsdásodó fémsodronyból készüljön. Az abrincs átmérője 20 cm. A háló hossza, mely 20. számú szűrő selyemből készül, 50 cm. A háló végén alkalmazott és fémből készült gyűjtőnek átmérője pedig 3'5 cm. A tó felületén úszkáló, szabad szemmel látható tenyérnyi, ököl nagyságú diatoma-nemezt a passzív vagy álplanktont gyűjtő botunkra erősített kis hálóval kifogjuk. Algologiai botnak legjobban a kihúzható, egy tokban egyesített halászbotot használhatjuk, melynek végére a gyűjtésre szolgáló kanalat, kis háromfogas gereblyét, vagy a kis hálót csavarral rászoríthatjuk. A tó iszapját a merítő segélyével merítjük a tó fenekéről bármily mélységből is. A merítő egy erős, súlyos, vastag aczélpléhből készült kúpalakú edény, melynek oldalát súlyosabbra készíthetjük, úgy, hogy az minden körülmények között, ha a fenékre kerül, csakis az oldalán feküdhessen. Szélei élesek legyenek, hogy a fenéktalajba vonás közben jól bejuthasson. A merítőre erős, egészséges, lúdtoll vastagságú tiszta lenkötél erősíttetik, melyre a merítőtől vagy két méter távolságra 2 kg. ólom- vagy vas-súlyt erősítünk.
