A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
4 Sarcodina,. WALLICH azon fajt, melyen eme sajátságos kis, fonálszerű pseudopodiumokat észlelte, A. villosa névvel jelölte s e néven sorolja fel DADAY is. Ezen fajt azonban már néhány évvel 1866 után CARTER 1 eltörölte, s e nevet az A. Proteus A. princeps) synonymjának mondta. Tekintettel arra, hogy ilyen boholyfüggelék más Amoebákon, így péld. GREEFF-tó'l az A. tei-ricolá-Vi és A. gracilis-en, általam pedig az A. verrucosá-n és ott sem mint valami állandó és jellemző képződmény észleltetett, CARTER-hez csatlakozom és WALLICH faját az A. Proteus-szA egyesítem; e szerint tehát az A. villosa WALICH , mint külön faj, a Balaton faunájából törlendő. A boholyfüggelék táján tisztán látható egyszersmind a testburok is, sőt figyelmesebb vizsgálattal ezen burkon finomabb szerkezetet is láthatunk, a menynyiben erős nagyításnál és kellő ferde tükörállással jól észrevehetünk az Amoeba felületén két finom, egymást keresztező vonalrendszert, mely a pelliculát számos kis rhombikus terecskére osztja, mint ehhez hasonló ez idő szerint számos egysejtű lény testburkáról ismeretes. 2 A GREEFF-től észlelt két rendbeli granulát azonban nem tudtam kellő biztossággal megkülönböztetni. Néhány egyénen, mely a tihanyi rév előtti nagy mélység iszapjából származott, az egész test felületéből emelkedő számos rövid, tompa és meglehetősen merev kis álláb látszott. Ezen alakot, mely máskülömben az Amoeba verrucosá-vA minden tekintetben megegyezik, nem tarthatom új fajnak, mert ez állábacskákat állandó jó fajjellegnek nem tekinthetem. 6. Amoeba terricola GREEFF. A Kis-Balaton fenékiszapjában (1893. márcz. 26., máj. 22.) mindig csak nagy egymagvú alakját találtam. NEM. Dactylosphaerium H. & L. 7. Dactylosphaerium radiosum H. & L. E fajt tavaszszal a Kis-Balaton fenékdetritusában (1893. máj 22.) és a NagyBalaton parti nádasában, az úgyn. «kőkoporsónál» (Csopak mellett 1893. máj. 21.) találtam. A nyár folyamán a következő helyekről jegyeztem fel: Szántód, parti nádas (1893. júl. 10.), Tihany, balatoni plankton (1893. júl. 19. és a következő napok); őszszel pedig a Kis-Balatonban (1893. nov. 29.) leltem. Különösen érdekes a balatoni alak limnetikus előfordulása. Ezen szabadon lebegő alak teste rendkívül hyalin, átlátszó; a test átmérője mintegy 12 ;x, három vagy négy csúcsba kihúzott, s ezekből aránylag óriási hosszúságú, 30—40 p.-t is elérő, hegyük felé egyre elkeskenyedő, meglehetős merev álláb ered. Érdekes továbbá, hogy ezen Dactylosphaerium-ok Bacterium-félékkel táplálkoznak; belsejükben mindig láttam néhány emésztő vacuolumot tele Bacillus subtilis-szA és Bacterium Termo-vA. 1 CARTER, Annals and Mag. of nat. hist. Vol. XII. pag. 43. 2 Az idevonatkozó adatok 1892-ig csaknem teljes összeállítását lásd FRANCÉ R., Adatok a Scenedesmus morphologiájához [Természetr. Füzetek 1892.] pag. 151—152.
