A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)

Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája

Sarcodina,. 5 NEM. Amphizonella GREEFF. 9. Amphizonella violacea GREEFF. Ezen sajátságos és érdekes, eddig főleg nedves moha alatt talált Rhizopodát a Kis-Balatonból, a diásszigeti mocsaras part iszapjából ismerem, a hol néhány példányban találtam. Erős nagyítás és kedvező világítás alatt tisztán vehettem észre a csak félig szilárd testburok felületén azon finom, egymást keresztező két vonalrendszert, melyet az imént az A. verrucosá-xó\ ismertettem. II. REND. TESTACEA M. SCHULTZE. TRIB. Imperforata CARP. CSAL ARCELLIDAE EHRB NEM. Arcella EHRB. 10. Arcella vulgaris EHRB. Lelőhelyei a következők: Kis-Balaton, ó-folyás (1893. márcz. 26.), diásszigeti nádas (1893. márcz. 26., máj. 22), fenékdetritus, vörsi víz (1893 máj. 22.), Szántód, parti nádas (1893. júl. 10.), tihanyi rév, 10 méterből fúrt iszap (Lóczv, 1893. júl. 10.). 11. Arcella dentata EHRB. 1893. márcz. 26-án a Kis-Balaton, Diássziget parti nádasában, számos más Rhizopoda társaságában. NEM. Pseudochlamys CL. & L. 12. Pseudochlamys Patella CL. & L. Ugyancsak a Kis-Balaton fennemlített lelőhelyéről (1893. máj. 22., nov. 29.) ismerem; a szerzők e fajra vonatkozó adatait avval toldhatom meg, hogy magjának nucleolusa néha egészen tisztán kivehetően szabályosan hatszögű, mi talán szerkezetbeli sajátságokból magyarázható. NEM. D i f f 1 u g i a LECLERC. 13. Difflugia urceolata CART. E fajt a következő lelőhelyekről jegyeztem fel: Kis-Balaton, diásszigeti nádas (1893. márcz. 26., máj. 22., nov. 29.), tihanyi köves part (1893. júl. 12.), szántódi part (1893. jún. 1.). Különösen a Kis-Balaton fenékiszapjának gyakori alakja ; nyáron rendesen a Chlorella vulgaris sejtjeivel van tömve. Ilyenkor más táplálékot nem is igen vesz fel; őszszel, de különösen tavaszkor, mikor a Kis-Balaton Diatomacea flórája leggazdagabb, a Difflugiák barnák a felvett kis Nitzschiá-k és Navicula-félék tömegétől, ilyenkor egy Difflugia héjjában 10—15 ilyen kovamoszat is van. A rendes 180—200 JX-os alakokon kívül őszszel nem ritka egy igen kis minorforma sem, melynek héjjá csak mintegy 20 24 FJ. átmérőjű.