A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)

Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája

Sarcodina. 3 LEIDY 1 korszakot alkotó munkája az édesvízi Rhizopodákról ezen fajt elvá­lasztja az Amoeba Proteus-PA. Tekintetbe véve azonban azt, hogy az A. Proteus számos, nevezetesen mindazon alakja, mely szabadon úszik, mint pld. a Kis-Balaton vizében, ép olyan sugaras állábakat bocsát, mint az A. radiosa, talán nem lenne jogosulatlan a két alakot közös elnevezés alatt egyesítenünk. 4. Amoeba Guttnla DUJ. A Kis-Balaton (1893. márcz. 26.) és a keszthelyi part vizében (1893. márcz. 25.) néhány példányban. 5. Amoeba verrucosa EHRB. A következő helyekről jegyeztem fel: balatoni fenékiszap (1893. július 10. LÓCZY L. gyűjtése), Kis-Balaton, zalai víz (1893. máj. 22.), tihanyi láb, parti iszap (1893. ápr. 21.), Tihany, óvári szőlő alja, parti iszap (1893. jún. 15.). Ezen fajon, mely a Balaton fenékiszapjának, különösen pedig a felületes réte­geknek igen gyakori alakja, s ezekre nézve némileg jellemző is, több érdekes szer­vezeti részletet észleltem. Ezek részint újak, részint pedig megegyeznek azokkal, a melyeket GREEFF R. az A. terricolá-n és fluidá-x\ észlelt. Ugyanis GREEFF 2 az Amoeba terrico/d-béA készített metszeteken kimutatta, hogy ectoplasmája számos sugarasan álló finom fibrillát tartalmaz, melyek közvet­lenül a test burka alatt tapadnak meg. Későbbi jelentéseiben a nyert eredmények szabatosabb kifejtésén kívül az entoplasmából is írt le elkülönüléseket, nevezetesen a — valószínűleg az anyag­csere termékeként létrejövő — úgynevezett «fénygranuldkat» és az igen halvány, szabályos alakú és elhelyezésű úgyn. «elemi granulákat.» 3 Harmadik jelentése, mely tengeri Amoebákat tárgyal, 4 a tengeri A.fluidá-ról (GRUB .) kimutatja azon rendkívül érdekes tényt, hogy ezen faj testburka egy helyen meg van szakítva és ezen helyen hatolnak ki a pseudopodiumok. A bőségesen kinálkozó balatoni anyag tanulmányozásakor az összehúzódott A. verrucosd-n csakugyan majdnem minden egyénen kivehettem a GREEFF-ÍŐ1 leírt sajátságos betüremlést, mely mintegy csatorna alakjában, csaknem egészen a magig követhető, ennek táján azonban az ott felhalmozódó táplálékrögöcske és excret­szemcse nagyon megnehezíti, szinte lehetetlenné teszi felismernünk ezen csatorna további folytatását, vagy pedig esetleges végződését. Ezen betüremlés külső szájadéka körül igen gyakran láttam azon boholy­függeléket (Zottenanhang), mely az Amoebákról már 1866, azaz WALLICH 5 első vizsgálatai óta ismeretes. 1 I. L EIDY . Fresh-Water Rhizopods of North-America. Washington, 1879 pag. 30. etc. 2 G R EEFF R. Über den Organismus der Amoeben, insbesondere über Anwesenheit motori­scher Fibrillen im Ectoplasma von Amoeba terricola [Sitzungsber. d Ges. z. Beförder. d. gesammt. Naturwiss. zu Marburg. No. 3. Dezember] 1890. pag. 25. 3 GREEFF R. Über die Erdamoeben. Zweite Mittheilung [Sitzungsberichte der Ges. z. Beförd. d. Naturw. Marburg], 1891. No. 1. pag. 8 — 13. 4 GR EEFF R. Über Amoeben. III. Mittheilung. Ibidem. 1892. No. I. Január Február, pag. 27. 5 WAI.LICH in Annals and Mag. of nat. hist. Vol. XI. pag. 287. Pl. VIII.; pag. 365. Pl. IX.; pag. 434. Pl. X.; Vol. XII. pag. 448. Pl. VIII. 1*

Next

/
Oldalképek
Tartalom