A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza: Adatok a Balaton planktonjának ismeretéhez / Weiss Arthur: Pótlék a Balaton-tóban és környékén élő puhatestűeknek felsorolásához
13 Adatok a Balaton jilanktonjának ismeretéhez. hogy milyen viszonyban vannak a hosszú tavasziak a rövid nyáriakhoz, némi adatot jegyeztem fel. Útmutatást ad a tavaszi s nyári alakok eltérő nagyságának mibenlétére s létrejöttére a két alak eltérő testalakja, testarányaik és az őket összekapcsoló alakok. A nagy tavasziak alakjukra nézve megegyeznek azokkal, melyeket LEVANDER furcoides névvel jelölt (19). Jellemző ezekre, hogy testük körvonalai kidomborodók, a pánczéljukat összetevő lemezek között kiugró élek nincsenek, s egészen ama duzzadó plasmájú példányok benyomását keltik, a melyek oszlásban vannak, vagy oszlásra készülnek. Testük nyúlánk, szarvaik mind, vagy legalább az apikális a test harántátmérőjéhez képest hosszú (3. és 5. a—p ábra). — Ilyeneket figyelt meg APSTEIN (2) és ZACHARIAS a Plöni-tóban, COHN (7) a Löventiniben tavaszszal, ellenben LAUTERBORN (17) szerint a Rajnában őszszel vannak a furcá-hoz hasonlók, míg tavaszszal szélesek. A nyáriak a Balatonban (6. a—li ábra) zömökek, testük szélességéhez aránylag rövid s vastag szarvakkal, a pánczélt összetevő lemezek a testet homorú lapokkal határolják, s ott, a hová az oszlás síkja esik, jól kivehető él halad közöttük. E két formakör alakjait sajátságos közvetítő alakok kötik össze. Ugyanis június 18-ikán, a mikor a tavaszi nagy és a nyári kis alakok együtt fordultak elő, olyan alakokra akadtam (7. ábra a—b), a melyeknek teste a tavaszi és nyári alakokból volt mintegy összekombinálva. A kombináczió síkja megegyező az oszlás síkjával. Mivel a két fél az oszlási felekkel azonos, nyilvánvaló, hogy olyan alakok ezek, melyeknek egyik fele tavaszi, a melyhez a regenerálódott rész már a nyári arányait s nagyságát tünteti fel. Ezek az alakok bizonyítják, hogy a tavaszi furcoides alakokból oszlások útján válik a nyári zömök alak, az, a melyet macroceras SCHRANK néven ismerünk. Igen érthetőnek látszanék a kisebbedést a pánczélzattal összefüggésbe hozni. Ugyanis ismeretes, hogy a Ceratium-ok oszlásakor az új rész pánczélja mindig a régi alatt fejlődik. Ez olyanféle skatulya-szerkezet volna, mint a Bacillariaceáké, mely ott is kisebbedéssel kapcsolatos. Csakhogy ez csak a szorosabb értelemben vett test megkisebbedését, s annak is főleg haránt átmérője irányában való kisebbedését magyarázná. Ez irányú méréseimből, melyeket a VI. táblázaton közlök, az tűnik ki, hogy éppen a test haránt átmérőjének hossza az, mely az egész évi cziklus alatt legkevésbbé kisebbedik. Leginkább pedig az apikális és antapikális szarv hossza csökken tavasztól nyárig, a melynek növekedésére pedig a pánczél eme viselkedése teljesen hatástalan. A nyilt végű apikális szarv megrövidülése azzal is magyarázható volna, hogy egyszerűen letörött, de míg egyrészt nem valószínű, hogy ez a letörés áprilisban nem volna lehetséges (ugyanis tavaszszal nem lehet ilyen rövid alakokat találni), másrészt a zárt végű apikális szarv megrövidülése e magyarázat szerint érthetetlen. Ezért úgy vélem, hogy úgy a szarvak, mint az egész test térfogatának megkisebbedése növekedésben 7. ábra. A Ceratium június 18-iki felemás alakjai [a—b). a-nak apikális oszlási fele, é-nek antapikális oszlási fele nyári, a másik fele még tavaszi.
