A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza: Adatok a Balaton planktonjának ismeretéhez / Weiss Arthur: Pótlék a Balaton-tóban és környékén élő puhatestűeknek felsorolásához
14 Adatok a Balaton jilanktonjának ismeretéhez. való visszamaradás, csökevényesedés, degeneráczió, s nyilván az oszlási nemzedékek plasmájának növekedésbeli képtelenségén alapszik; olyanféle degeneráczió ez, mint a minő a Ciliatdk-r6\ már régebben ismeretes, s mint a milyenre VOGLER (24) a Bacillariaceák kisebbedését is visszavezeti. A tavaszi alakok pánczélját talán a belső nyomás duzzasztja, feszíti, s ezáltal domborúvá teszi, míg a nyári alakok oszlási éle s a test behomorodó lapjai talán azzal magyarázhatók, hogy midőn oszlás után az új rész a régihez hozzánő, egyidőre felszabadul a régi rész pánczélja a belső feszítés alól, s talán saját rugalmassága következtében homorodnak be lapjai. Tapasztalataim szerint a Balatonban a Ceratium június közepén túl nem kisebbedik (II—IV. táblázat). BREHM és ZEDERBAUER (5) az Erlauí-tóban azt tapasztalta, hogy ott télen a jég alatt kisebb alakok fordulnak elő, mint nyáron, melyek közül csak a legnagyobbak akkorák, mint a Balatonban mért legkisebbek. Ez a:datok tehát mintegy folytatását s kiegészítését képezik a degeneráczióra vonatkozó adataimnak. Mivel eme degeneráczió következtében a tavaszi nagy alakok utódaikban egyre kisebbekké válnak és mivel tavaszszal újra növekedésképes alakok jelennek meg, a két időszak között valamely a növekedést lehetővé tevő fizikai vagy fiziologiai folyamatnak kellett lejátszódni. Az irodalomban úgy szerepel — legújabban például COHN (7) említi azt a Löwentin-tó Ceratium-airól —, hogy tavaszszal karcsú, keskeny alakok vannak, s csak szeptemberben lépnek fel szélesek. Ki kell emelnem méréseim alapján, hogy a Balatonban a nyári rövid alakok tényleg nem szélesebbek, mint a tavaszi hoszszúak, csak szarvaik s egész testök hosszához képest látszanak aránylag szélesebbeknek. Hogy a Ceratium méreteinek ingadozását megállapíthassam, 100 darab IV. 20-iki és 100 darab IX. 15-ikinek mértem meg 1. egész hosszát az apikális és antapikális szarv csúcsáig; 2. az apikális rész hosszát az apikális szarv végétől a spirális barázda belső orális felső végéig; 3. az antapikális rész hosszát az antapikális szarv csúcsától a spirális barázda belső orális felső végéig; 4. a spirális barázda irányában a test legnagyobb átmérőjét; 5. a postekvatoriális szarv hosszát a spirális barázda alsó szélétől a szarv csúcsáig, s 6. ha volt második antapikális szarv, ennek hosszát a spirális barázda alsó végétől a szarv csúcsáig (8. ábra). E mérésekből, melyek a VII. és VIII. táblázatban vannak összefoglalva, kitűnik, hogy ámbár mondhatni minden példánynak méretei — a mérési hibáktól eltekintve is — mások, mégis a tavasziak összes méretei nagyobbak, mint a nyáriaké; legkevésbbé variál a test átmérője a spirális barázda irányában, észrevehetőbben variál az antapikális rész hossza, legjobban pedig az antapikális rész hosszán tapasztalható a nyári generáczió megkisebbedése. A degenerácziótól függetlenül is ingadozik a szarvak hossza és vastagsága. Van egy hosszú- és vékonyszarvú alak és egy rövid vastagszarvú. Az előbbi a LEVANDER-féle furcoides (5. ábra a, b, c, d, m alakjai), s ez tényleg igen hasonlít 8. ábra. A Ceratium hirundinella méreteit magyarázó ábra. ab a test egész hossza; ac az apikális, cb az antapikális rész, dt a haránt átmérő, fg a postekvatoriális szarv, ih a második antapikális ú. n. negyedik szarv hossza.
