A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
Crustacea. 177 E csoportba tehát az összes fajoknak nem egészen 1l H-ada tartozik csupán, de kizárólagosan nyilt tükröt lakóknak ezeket is csak annyiban tekinthetjük, hogy a nyilt tükröt rengeteg tömegekben népesítik, mert e mellett a partok közelében, sőt a partokon is gyűjthetők elenyészően csekély számban. Epen e körülmény vezetett engemet arra, hogy a fentsorolt fajokat nyilttükrieknek nyilvánítsam. Meg kell jegyeznem e helyen azt is, hogy a Nagy-Balaton különböző pontjain, a parttól 200—800 mtr. távolságra is elterülő hinárszigetek mikrofaunája egészen elütő a környező sík vizétől s a hináros partokéra emlékeztet. Különösen nagyobb tömegekben tenyészik itt a Sida crystallina M. O. FR c) Fenéklakók. Cyclops bathybius DAD. Candona fabacformis FISCH. Canthocamptus tcntaculatus DAD. 5. Iliocypris gibba RAMDH. Ectinosoma Edwardsii RICH. Darwinula Stcwcnsonii BR. Limnicythcrc inopinata BR. A fent elősorolt fajok közül a Candona fabacformis FISCH , és az Iliocypris gibba RAMDH. fajok a partokon is tenyésznek ugyan, miután azonban a NagyBalaton fenekén sokkal gyakoriabbak, indokoltnak láttam a fenéklakók közé való felvételüket is. Az előbbi csoportokból szándékosan hagytam ki az Argulus foliaccns L. és az Ergasilus Sicboldii NORM , s az Astacus-fajokat, még pedig a két elsőt azért, mert ezek a halaknak parasitái s így előfordulásuk nem a Balaton természeti körülményeitől, hanem a gazda halaktól függ; az utóbbiakat pedig azért, mert életmódjuknál fogva ubiquistáknak tekinthetők. Az előzőkben tárgyaltak mellett azonban igyekeztem a Nagy-Balaton nyilttükri Cmstacca-ía)amak másféle életjelenségeire vonatkozó adatok birtokába is jutni. Már 1884. évi vizsgálataim alkalmával sem mulasztottam el annak megfigyelését, hogy vájjon a nyilttükri fajok a nap minden szakában, mindenféle időjárás mellett, egyenlő tömegekben népesítik-e a nyilt víz összes rétegeit ? Ez irányú megfigyeléseimet tovább folytattam 1891. évi tanulmányutam alkalmával is, a melyeknek végeredménye gyanánt sikerült aztán megállapítanom azt, hogy a nyilttükri fajok épen úgy viselkednek a Nagy-Balaton planktonjában, a mint viselkednek, WEISMANN A. vizsgálatai szerint a Boden-tóéban. A végeredményeket a könnyebb áttekinthetés kedvéért az alábbi pontokban összegezem. 1. A nap folyamán a nyilt tükröt lakó fajok a víz mélyebb rétegeibe vonulnak be. 2. Az est beálltával a fajok a mélyebb vízrétegekből lassanként a magasabb vízrétegekbe, egészen a fölületig emelkednek. 3. Verőfényes napon a fajok a fenéken, borús napon a magasabb vízrétegekben tartózkodnak, tehát úgy viselkednek, mint az est beálltával. 4. Szélcsendes, holdvilágtalan éjjeleken a fajok egyéneinek száma a fölületen többszörösen nagyobb, mint holdvilágos éjjeleken. 5. Zivataros, szélvészes időben a fajok nappal és éjjel egyaránt a víz mélyebb rétegeibe vonulnak le. 6. Szélcsendes, lassú eső a fajokat napközben is a víz magasabb rétegeibe csalja, néha egészen a fölületig. A Balaton tud. tanulmányozásának eredménye II. köt. t. rész. 15
