A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
Bryozoa. 129 is változnak. Ugyanis több mint 100 statoblastot megmérve, átmérőjük 0*79—104 mm. közt változott, vagyis középértékben 0*915 mm. volt és így jóval nagyobb, mint KRAEPELIN 1 hiszi (0*769 mm.), de valamivel kisebb, mint BRAEMII 61 2 (1*005 mm.) találhatni. A mi a horgokat illeti, arra nézve mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a statoblast mind a két oldalán mindig ki vannak fejlődve. Olyanokat, minőket KAFKA 3 Csehországból leírt, melyeken csakis a ventrális részen voltak feltalálhatók, én egyetlen egy esetben sem észleltem. A horgok száma a statoblast dorsális részén állandóan kisebb, mint a ventrálison, de mindig egyenes arányban növekedik. Nevezetesen találtam: a ventrális oldalon 16 42 horgot (még pedig két esetben 16-ot, 14 esetben többet mint 30-at, három esetben 40-et, egy esetben pedig 42-őt, leginkább azonban 18 -26 volt kifejlődve); — a dorsális részen pedig 8—20 horgot (rendesen 10- 14), a melyek közül gyakran nem egy csenevész volt. II. CSALÁD. PLUM ATE LL1DAE JULLIEN. NEM. Fredericella GERVAIS. 3. Fredericella sultana BLUMENBACH. (106. ábra.) Egyike a legközönségesebb balatoni bryozoa-fajoknak, mely a Nagy-Balaton mindkét partján, a tó egész hosszában legkülönbözőbb tárgyakon mindenütt feltalálható. Leginkább köveken, kagylóhéjj belső és külső felületén, faczölöpökön, nádszálon fordul elő, egyes esetekben azonban észleltem még üvegen, sőt vaspatkón és ácsvasszögön (B.-Füred) is. Gyűjtöttem: Siófok, Zamárdi, Szántód, Lelle, Boglár, Fonyód, B.-Berény, B.-Sz.-György, Keszthely, Szigliget, Badacsony, Tihany, B.-Füred, Kövesd, Örs, Almádi, Vörös-Berény, Kencse és gamáczai csárda közelében, a partok mentén, 1—2 mtr. mélységig; kisebb-nagyobb telepekben. A gyűjtött példányok polypoid egyéneinél a tapogatók száma és nagysága, valamint a bábalakú statoblastjainak nagysága felette változó. Így a tapogatók száma 16—24 közt váltakozik, leginkább 18; a statoblastok hosszátmérője 0*40— 0*96 mm., szélessége pedig 0*20 -0*38 mm., vagyis körülbelül 2—2 1/ 2-szer oly hosszú, mint széles. Nevezetes, hogy e mohállat igen gyakran szivacsokkal (Euspongilla lacustris VEJD., Spongilla fragilis LEIDY) együtt, mintegy benőve fordul elő. Részletesen vizsgálva, arra az eredményre jutottam, hogy ez együttes előfordulás nem esetleges, hanem hogy köztük bizonyos összefüggés van, a mennyiben a nélkül, hogy az egyiknek anyagcseréje lényegesen függne a másiktól, mégis az együttélés mindkettőjüknek hasznára van. Így már szinük is többnyire megegyezik egymással. Ha pl. a szivacs szürkésszinű, akkor a bryozoa is az, ha pedig zöldes vagy piszkos1 K RAEPELIN : Die deutschen Süssvvasserbryozocn. Hamburg, 1887. p 147 2 B RAEIM : EVitz Dr., Untersuchungen über die Bryozoen des süssen Wassers. Cassel, 1890. p. 14. 3 KAFKA: Revision der Süsswasserbryozoen Böhmens. Sitz. d. k. böhm. Ges. d. Wiss 1881. A Balaton tud. tanulmányozásának eredményei. II. kot. 1. rész. 11 fidlxm 1W'7 106. ábra. Fredcricella sultana BL. telepe.
