A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei II. kötet - A Balaton tónak és partjainak biologiája. 1. rész: A Balaton faunája, 2. rész: A Balaton flórája (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1903)
Entz Géza - Brancsik Károly - Daday Jenő - Francé Rezső - Lovassy Sándor - Méhely Lajos - Rátz István - Szigethy Károly - Vángel Jenő: A Balaton faunája
130 Bryozoa. barna, akkor a mohaállat is olyan szinű; így tehát szinük kölcsönösen védelmül szolgál. Ezen kívül a mohaállattelep polypoid egyénei csillongós tapogatóikkal a vizet felkavarják és így a szivacs sokkal több vízzel érintkezik és több tápanyagra is akadhat, mintha egyszerűen valamely szilárd testen volna rögzítve; de másrészt a mohaállat is észrevétlenebből mozoghat, egyes egyénei bátrabban jöhetnek ki tokjaikból, mert hisz az alattuk levó', hasonló szinű szivacstelep színében védelmet találnak! Sokszor színben olyannyira hasonlítanak egymáshoz, hogy a gyakorlatlan szem alig képes észrevenni, illetőleg megkülönböztetni. A település alakulata pedig azt mutatja, hogy a mohaállattelep mindig előbb keletkezett ott, csak miután már meglehetősen ki volt fejlődve, származott körülötte a szivacs. Jelen esetben tehát nem annyira együttéléssel (symbiosis), mint inkább együttlakással (synoikosis) van dolgunk. Végül felemlítendő, hogy a Fredericella sultana BLUM ., valamint más bryozoák telepei is jó lakóhelyül szolgálnak egyes fonálférgeknek, mint: Monhystera dubia BÜTSCH., Desmolaimus balatonicus DAD., Chromadora bulbosa DAD., Trilobus pellucidus BAST., Dorylaimus Bastiani BÜTSCH., Dor. filiformis BAST , stb., nemkülönben egyes Chirouomus lárváknak. Hogy ezek közt minő összefüggés van, hogy esetleg tartózkodnak-e ott, vagy pedig e szövetkezés kölcsönös és tudatos-e? az a további megfigyelés dolga. NEM. P 1 u M a t e 1 1 a LAMARCK. 4. Plumatella vesictilaris LEIDY. A ritkább mohaállatfajokhoz tartozik, a mennyiben csak két elég szép példányt sikerült találnom a Kis-Balatonban, a halastóban, a tavi rózsa levelének alsó felületén. 5. Plumatella repens LINNÉ. Igen közönséges faj, mely ép úgy található a Nagy-Balatonban, mint a KisBalatonban, vagy ezekkel részint közvetetlenül, részint közvetve szerves összefüggésben levő melléktavakban. így gyűjtöttem a Nagy-Balaton mentén: B.-Füred, Kövesd, Örs, Almádi, Vörös-Berény, Kenese, Lepsény, gamáczai csárda, Siófok, Szántód, Lelle, Boglár, B.-Sz.-György, Keszthely, Badacsony, Tihany környékén nem messze a partoktól, többnyire kövekről és faczölöpökről; — továbbá a KisBalatonban vizi rózsa (Nymphaea alba), a vizi tök (Nuphar luteum) levéllemezeinek alsó felületéről, valamint más vizi növények száráról; — hasonló körülmények közt találtam továbbá : a Csehi-, Ordas-, Tarhó-, siófoki sós-tavakban, valamint a lellei és boglári berkekben; azon különbséggel, hogy ott, hol a fenék nagyon turfás, kevesebb mennyiségben fordul elő. A keszthelyi hévvizi tóban azonban, melynek hőfoka meghaladja a 30" R.-t. a legbehatóbb kutatás mellett sem voltam képes egyetlen egy példányt sem találni, daczára annak, hogy a tó tele van vizi rózsával. A gyűjtött példányok úgy a telep alakjára és alakulatára, mint a statoblastok nagyságára és a tapogatók számára nézve nemcsak egyes példányok, hanem még egyazon telep egyénei szerint is olyannyira változók, hogy köztük, valamint a P. repens L. fajhoz legközelebb álló, a Balatonban szintén tenyésző és egyes szerzők által külön fajoknak, illetve fajváltozatoknak tartott fungosa PALL., emarginata ALLM. coralloides ALLM. közt az átmenetet feltalálhatni, illetve a nevezett alakok összetartozását és közeli rokonságát kimutathatni. A balatoni Plumatellákon végzett
