A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
Ilosvay Lajos: 6. rész: A Balaton vizének chemiai viszonyai
20 Következtetések. 20 calcium-, natrium-, chlorid- és sulfattartalom csökkenése arra a következtetésre jogosítanak, hogy a Zala betorkorkolása előtt a Balaton vizének összetétele valószínűleg a Zala-vizének hatása következtében különbözik. 2. Az alkatrészek egyenértékszázalékait összehasonlítván, kiderül, hogy a bázist képző alkatrészek 70, illetőleg 8O°/ 0" a hydrocarbonat, 11—l5°/ 0-a sulfat alakjában van jelen; legcsekélyebb a chloridok mennyisége; látható továbbá, hogy a bázist képző alkatrészek közül körülbelül 8O°/ 0 alkali-föld és 17°/ 0-a alkalifém. A calcium és magnesium egyenértékszázalékának viszonya, minden helyen merített vízben, közelítőleg 1:3; ellenben a kálium és a natrium egyenértékszázaléka között szembeszökő eltérés nyilvánul. Ugyanis: a tihanyi révnél, valamint Siófok és Kenese között merített vízben a kálium és natrium egyenértékszázalékának viszonya 1 : 5 5; míg a Zala betorkolása előtt gyűjtött vízben 1: 2-25. A calcium és magnesium nagy mennyiségének forrását abban a sok dolomitban leljük fel, mely a Balaton északi határán fordul elő ; a dolomitban elszórtan található pyrit, legalább részben, okát adja a víz nagy sulfattartalmának. 3. Az összes széndioxid meghatározásokból (7. tábla) három tényt állapíthatunk meg. Első az, hogy a széndioxid a nyilt tó különböző helyén merített vízpróbákban közel egyenlő; másik az, hogy a nádas előtt és a nádas között levő víz széndioxidtartalma valamivel nagyobb, mint a partoktól távolabb eső helyen merített vizé; a harmadik pedig az, hogy a tihanyi révnél a felszin vizében valamivel kevesebb széndioxid van, mint a mennyit a 7 m. mélységből gyűjtött vízben találtam. Alig szenved kétséget, hogy a parton a nádashoz közel, vagy a nádas között a víz több széndioxidot tartalmazhat, mint távol a partoktól, minthogy a parton, a nádas között végbemenő tömeges korhadás nagy mértékben szaporítja a tó vizében egyéb okoknál fogva jelenlevő széndioxid mennyiségét. És az is bizonyos, hogy a tó sík tükrén a levegóVel való érintkezés következtében a szabad, de sőt a félig kötött széndioxidnak diffusio okozta vesztesége is sokkal nagyobb lehet, mint a nádas között, hol a víz felett a levegő kicserélődése korlátoltabb, vagy a nádas előtt, hol a nádasból szakadatlanul kiáramló s több széndioxidot tartalmazó víz a levegővel való érintkezés folytán beálló veszteséget — legalább részben — pótolja. Ámbár a tihanyi révnél a felszínen és 7—10 m. mélységből gyűjtött víz öszszes széndioxidtartalma csak keveset különbözik egymástól s egy adat elégtelen nagy fontoságú következtetésre; mindazáltal ki kell jelentenem, hogy meggyőződésem szerint ez a különbség nem kísérleti hibából származik. 7—10 m. mélységben nagyobb széndioxidtartalom lehet egyrészről azért, mert több szilárd maradékban több lehet a kötött széndioxid; másrészről azért, mert a tó mélyebb részében, nagyobb nyomás alatt, nagyobb az elnyelve tartott széndioxid is. 4. A Balaton vizében a szabad ammonia literenként alig 001 mg.; az albuminoid-ammonia a szabad ammóniát sokszorosan felülmúlja ugyan; mindazáltal literenként ez sem több 0-2—0'3 mg.-nál. Ebből következik, hogy a Balatonban nitrogéntartalmú, rothadó szervezetek elenyésző csekély mennyiségben vannak. 5. A Balaton vizében aránylag sok organikus test van oldva. Ezeknek sem minősége, sem mennyisége ez idő szerint nem állapítható meg biztosan. Ismereteink tökéletlenségének róhatjuk fel azt is, hogy míg például az izzítási veszteség azt látszik bizonyítani, hogy az organikus test a Balaton különböző helyén merített vízben közel egyenlő, addig az oxygénfogyasztásból olyan különbségek adódnak
