A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
A Balaton vizének fizikai tulajdonságai, 2-3. szakasz. Cholnoky Jenő: A Balaton színtüneményei / Harkányi Béla: Hullámos vízfelületek fénytükrözési jelenségei
15 tengelyű forgásfelülethez sem lesz általában hasonlítható, a hullám lejtője — hogy rövid és nem egészen exact kifejezéssel éljek — nagyon különböző lesz a hullám más-más oldalán és az i hajlásszög határai általában különbözők lesznek ugyanazon hullám más-más lejtőjén. Hogy ily viszonyok között egy az i hajlású görbén fekvő valamelyik hullám egy felületeleme fényt reflektálhasson az O pontba, ehhez nemcsak az kivántatik, hogy az i lejtő a hullámon egyáltalában előforduljon, hanem az is, hogy az ily lejtőjű felületelem normálisa meghatározott irányú legyen, mely irány vízszintes vetülete az 5. ábrán meghúzott ZN egyenessel párhuzamos. Mivel e két feltétel, főképen a hajlásszög / maximalis értékénél a megfelelő határgörbének csak kevés pontján teljesül egyidejűleg, ezért a határgörbe csak egyes elszigetelt, itt-ott felcsillanó fénypontokból fog állani, melyeket esetleg nagyobb közök választanak el, a tapasztalatnak teljesen megfelelően. Ellenben a kisebb hullámlejtők a normális mindenféle azimutja mellett a legtöbb hullámon előfordulnak, mi teljesen megmagyarázza azt a tapasztalatot, hogy az aranyhíd középvonala mentén és attól kisebb távolságra mindkét oldalon a fényesség nagyobb és hogy itt sötét hézagok alig fordulnak elő. Esetleg lehetséges az is, hogy az aranyhíd nem symmetrikus ideális középvonalához képest, ha a maximalis és ahhoz közel fekvő hullámlejtők a normális bizonyos azimutjai mellett, (pl. a hullámok jobboldali lejtőjén), egyáltalában nem lépnek fel, mi oldalról jövő szélnél esetleg előfordulhat. Ha most az említett fényjelenséget a hullámlejtő meghatározására akarjuk felhasználni a hullámos felület valamely pontjában, erre pontszerű fényforrás esetében nincs egyébre szükségünk, mint az adott, illetőleg lemérhető, C értékhez és a különböző z-khez tartozó, megfelelő léptékben rajzolt görbék sorozatára. Ha a kérdéses reflektáló pontot ö-ból alkalmas műszerrel beirányozván, zeníttávolságát és azimutját lemérjük, ezen adatokból és h ismert értékéből a pont derékszögű koordinátái — viszonyítva a fentebbiekben definiált koordinátarendszerre — kiszámíthatók és így a beirányzott pont a görbék síkjába berajzolható. Az így berajzolt ponton átmenő görbéhez tartozó i érték lesz a keresett lejtősségi szög; ha a pont két görbe között feküdnék, a neki megfelelő i érték a két szomszédos görbe megfelelő adatából egyszerű interpolatió útján meghatározható A gyakorlat legfontosabb esetében, midőn a fényforrás a Nap vagy a Hold, ezen eljárás — sajnos — nem ilyen egyszerű, mivel a fényforrások már nem tekinthetők fénypontoknak, hanem mérhető koronggal bírnak. Ezen körülmény, ha szigorúan kívánnánk a jelenség minden részletéről számot adni, nagy complicatiókat vonna maga után, ugyanis meg kellene határozni adott i esetére az égitest korongjának minden pontjához tartozó z-görbék beburkolóját. A probléma az itt levezetett egyenletek alapján analytikailag elég könnyen fogalmazható, de megoldása nagy nehézségekbe ütközik, miért is itt erre nem terjeszkedhetem ki. — Csak azt jegyzem meg, hogy az égitest korongjának véges méreteit itt közelítőleg oly módon vehetjük tekintetbe, hogy az aranyhíd legközelebbi, illetőleg legtávolabbi pontjánál a korong legfelső, illetőleg legalsó pontját tekintjük fényforrásnak, és megfelelő módon az aranyhíd jobboldali határánál a korong szélének azon pontját, melynek jobboldali azimutja a legnagyobb, baloldali határánál a symmetrikusan fekvő baloldali pontját. Az itt tárgyalandó fénytükrözési problémák második fontos esete, mely földi vízfelületeknél mint második közelítés szerepel, a hullámos gömbfelület fénytükrüzése. Ennek tárgyalása még sokkal complikáltabb, mint a síkfelület problémájáé,
