A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
A Balaton vizének fizikai tulajdonságai, 2-3. szakasz. Cholnoky Jenő: A Balaton színtüneményei / Harkányi Béla: Hullámos vízfelületek fénytükrözési jelenségei
46 Az ég tükrözése hullámzó felületen. Nagy örömömre szolgált, a mikor KOSZKOL JENŐ festőművészünk néhány balatoni képet mutatott s azok között találtam egyet, a melyet a II. tábla 1. képén igyekeztünk hű másolatban bemutatni. Keszthelyen készült a kép, egészen késő délután. A part mellett tükörsima a víz s itt a látóhatár sötét, lilás homályától felfelé, egészen a halványkék égig minden szín visszatükrözik fokozatos átmenettel, mint a hogy az égen is látszik. Benn a tavon azonban szél fú, a mely az ott látható jattok vitorláit dagasztja. Ez a hely halványkékesnek látszik, élénk rózsaszínű csíkkal szegélyezve. Ennek a rózsaszinű csíknak úgy a belső, mint a külső határa éles, itt nincs fokozatos átmenet a színekben s azért nincs fokozatos átmenet a hullámok lejtőiben sem, hanem a tükörsima víz után azonnal a kapilláris hullámok, ezen túl pedig azonnal a borzolások kezdődnek. Természetes, hogy napnyugtakor a tó színjátéka a déli partról tekintve sokkal változatosabb, mint az északi partról, mert hisz a nyugati ég van ilyenkor a tájkép hátterében, az alkony-pirkadás minden pompájával. De egyrészt a lenyugvó Nap ragyogó aranyhídja elhomályosítja a tüneményeket, másrészt pedig csak kevés helyen van olyan magas álláspont, a honnan a tavat igen erős perspektivás megrövidülés nélkül áttekinthetnők. Az alkony-pirkadás legszebb színjátékot akkor hoz létre a tavon, ha napközben erős hullámjárás volt, aztán estére kelve, elül a szél s lapos, sima hullámok gördülnek a tavon. Ilyenkor annak, a ki a tavon csónakázik, bűvös látványban lehet része. A közeli hullámok különféle hajlású lejtői a legkülönbözőbb színekben pompáznak s mivel a vízbe jutó fény ilyenkor már nagyon kevés, azonkívül a hullámok lejtői között meredekek nem igen fordulnak elő, nem zavarja a tükrözés hatását a víz saját, homályos, zöldesszürke színe. A közeli hullámok elülső lejtője az ég magasabb részeit tükrözi, a mely még mindig kékes és rendesen erősen poláros fényű, a tükrözés tehát erős fényveszteséggel történik. Az elülső lejtőnek legfelső része a pirkadás felső, fényes, sárgás részét, a hullámok taraja pedig a legintenzívebb vörös fényt tükrözik vissza. Sőt a hullámok hátulsó lejtőit is lehet látni, a melyek a közel partok feketés lombjait, sötét árnyképeit tükrözik, a mi csodálatos mélységet, teltséget kölcsönöz a képnek. A legbrillánsabb tüneménynyé fokozódik a látvány, ha a hullámzás nem egyszerű, hanem úgynevezett «rebbegés» van a tavon, a mikor a színek valóban villódzó sebeséggel jelennek meg és tűnnek el. Ez a látvány leggyakoribb a szánazt a fényes tüneményt, hogy a mikor a Nap lenyugszik, néha hatalmas fényű sugárküllőket látszik kilövelni a felhők közt. Ennek a magyarázatát mindenki ismeri. A Nap sugarai a felhők nyílásain át kisurranva, megvilágítják a levegő finom porát. Ezek a fényes küllők. A küllők közt levő sötétebb részek a felhők árnyékai. Sokkal ritkább azonban az a tünemény, hogy ilyenkor a keleti égen is hasonló küllőket lehet látni valamely pontból kisugározni, mintha ott egy másik égitest, gyengébb fényű, most kelne fel a horizon fölé. Ennek magyarázata igen egyszerű. Azok a küllők, a melyeket a lenyugvó Nap körül látunk szertesugározni, azok csak látszólagosan futnak össze egy pontban, mert a valóságban párhuzamosak, hisz mindegyik a Nap sugárkévéje ! Csak a perspektíva miatt látszanak összetartani, mint a hogy a festő a vasúti síneket vagy az országút két párhuzamos szegélyét is összemenő vonalnak rajzolja. A fényes sugárkévék fejünk felett elhaladva, áthatolnak kelet felé az egész atmoszférán s ha utánuk tekintünk, arrafelé ismét egyesülni látjuk őket a perspektíva miatt. Ez kétségtelen. De azt nem tudom megmagyarázni, hogy miképen látja ezt a tüneményt a légy, a melynek szemei egyszerre belátják az egész égboltozatot ? A légy perspektívájában az egyenes vonalak görbéknek tűnnek fel ?
