A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
A Balaton vizének fizikai tulajdonságai, 2-3. szakasz. Cholnoky Jenő: A Balaton színtüneményei / Harkányi Béla: Hullámos vízfelületek fénytükrözési jelenségei
43 Az ég tükrözése hullámzó felületen. fog látszani, míg a felénk fordult meredek lejtőben érvényre jut a víz saját zöldes színe is. De ezenkívül még valami változás történik. A D pontról visszaverődött fény rendes, míg a C, különösen pedig a B helyekről visszavert fény sarkított fény, a melyet egy keresztbe fordított nikollal majdnem teljesen el tudunk homályosítani. Ha tehát az ég teljesen egyforma kék, már akkor sem mindegy a tó színére nézve, hogy hullámzik-e s hullámainak milyen meredek a lejtője. Minél meredekebb a hullám felénk fordult lejtője, annál sötétebb a tó színe ilyenkor, de annál több ebben a színben a zöldes. Ugyanazon időben tehát a déli és északi partról tekintve sem lesz egyforma a látvány, mert a hullámok rendesen nem egyforma lejtőjűek, hanem meredekebb oldaluk lejt azon szemlélő felé, a ki szembe néz a széllel. Kisebb tavakon különösen tanulmányozhatjuk ezt a dolgot. Ha friss szél borzolja az ilyen kis tavacskákat, igen erősen deformált kis fodrok képződnek rajta. A széllel egy irányban tekintve a kis tóra, a hullámok lankásabb lejtőit látjuk: a tó vizében, vagy fenekén szétszórt fény csak nagy fényveszteséggel juthat a levegőn át a szemünkbe, míg az ég kék fénye sarkítás nélkül, kevés fényvesztességgel tükrözik a lankás lejtőkön. A széllel szemben nézve azonban a hullámoknak igen meredek lejtőit látjuk, a melyek legnagyobbrészt egészen közel vannak az átbukáshoz. Ezek a meredek lejtőcskék olyan nagy fényveszteséggel verik vissza az ég kék fényét, bogy ez nem akadályoz meg abban, hogy bele ne lássunk a víz belsejébe s ha az egészen tiszta, akkor a kis tó fenekét látjuk, ha pedig a víznek saját színe van, akkor ez a szín látszik elömleni az egész tavon. Egészen más a dolog természetesen mély és tiszta kékvizü tavakon, a milyen pl. a Léman. Ezeken akár a kék ég tükrözzék vissza, akár a vízben szétszórt fényt lássuk, mindenképen kék fényt kapunk. Mivel az ég a mi éghajlatunk alatt nem igen szokott nagyon sötétkék lenni, azért a tiszta vizű, mély tavak színe sötétebb, teltebb kék akkor, ha a hullámok felénk fordult lejtői meredekek, mintha lankás lejtők a kék eget tükröznék vissza. Még teljesen derült ég sem szokott teljesen egyforma kék lenni s az égről jövő kék fény semmiesetre sem egyforma fizikai állapotú. A Nap sugaraira merőleges irányban tudjuk, hogy az ég kék fénye erősen poláros, míg a Nap körül vagy a Nappal szemben levő ég fénye nem sarkított. Legnagyobb fényveszteség, természetesen, a legjobban sarkított fényű égrészletek tükörképét éri s azért a tó vize legsötétebbnek látszik a Nap sugaraira merőleges irányban s a széllel szemben tekintve. A legegyszerűbb esetben is tekintélyes komplikácziókat látunk tehát. Még változatosabb azonban a tünemény akkor, ha az ég színe nem egyforma, a mit reggel és este felé észlelhetünk. Balaton-Füred vidékéről, későn délután tekintve az égre, azt fogjuk látni, hogy a déli partok felett, a látóhatár közelében sötét, barnás ibolyaszínű csík emelkedik mind magasabbra. E felett igen halaványan sárgás, fehér zóna következik, a mely fokozatosan átmegy a legsötétebb kék színbe, a zenithen, a mely kék színről már tudjuk, hogy a Nap lehanyatlása idején már erősen poláros. Ha ilyenkor a tó hullámzik, akkor a hullámlejtők csakis a magas eget tükrözik vissza s a tó kéknek látszik. Ha pedig a tó teljesen nyugodt, akkor a villák
