A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 4-6. rész: A Balaton környékének csapadékviszonyai, növényfenologiai megfigyelésének eredményei, a Balaton vizének fizikai és chemiai tulajdonságai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1898-1911)
A Balaton vizének fizikai tulajdonságai, 2-3. szakasz. Cholnoky Jenő: A Balaton színtüneményei / Harkányi Béla: Hullámos vízfelületek fénytükrözési jelenségei
44 Az ég tükrözése hullámzó felületen. verandáiról vagy a kertekből a tó színét rózsásnak fogjuk látni, mert az ég legalacsonyabb horizonmenti részét tükrözi vissza szemünkbe. Legérdekesebb a látvány akkor, ha a tó felszínén gyenge szellő jár, a mely csak helyenként képes a víz felszínét felborzolni. Tudjuk, hogy semmiféle horizontális mozgás sem képes addig a víz felszíni feszültségét megtörni, a míg annak sebessége valami 30 cm./sec mértéket el nem ért. Ha tehát a szél sebessége éppen 20—40 cm./sec közt ingandozik, akkor egyes helyeken borzolás, vagy apró kapilláris hullámok keletkeznek, míg, a hol a sebesség 30 cm./sec-nál kisebb, ott a víz felülete teljesen sima marad. Mivel a szél sebessége folyton változik, majd gyengül, majd egyes rohamokban erősödik, a tó felszínén igen gyorsan változnak azok a foltok, a melyeken a borzolás van, vagy pedig teljesen simák. A borzolás helyeit mindig kapilláris hullámok zónája veszi körül, a mi természetes, mert a sebesség fokozatosan megy át kisebb vagy nagyobb mértékűvé. Ha valamely helyen például eddig a szél sebessége nem érte el a 30 cm./sec-ot, s most egyszerre ennél valamicskével sebesebb fuvallat szalad végig, akkor egyszerre megjelennek, mintegy varázsütésre, a «moirée»-szerű kapilláris hullámok, de ha a fuvallat csak rövid ideig tartott, azonnal megint el is tűnnek. A következő pillanatban megint erősödhetik ezen a helyen a* légáramlás sebessége, s most valamivel tartósabban. A kapilláris hullámok helyén most apró borzolás jelenik meg, a melynek asszimetrikus hullámai gyorsan surrannak el a ladik mellett. így észlelhetünk aprón hullámos vizén egyes foltokat, a melyeknek tükörsima volta már messziről feltűnik. FOREL 1 is észlelte őket a Lémanon s «taches d'huile> néven nevezi őket. Nem olajfoltok ezek, sem pedig valami plankton-tünemények, hanem egyszerűen olyan helyek, a melyeken a szellő sebessége nem tesz ki 0'3 métert másodperczenként. Ha a tó szinén már most ilyen különféle állapotú foltok vannak, akkor késő délután a zalai hegyekről tekintve, olyanféle tájképet látunk, mint a milyent az I. tábla színes képén látunk. A hol a tó vize teljesen sima, ott az ég aljának rózsaszínes, vagy violaszín-barnás részét tükrözi vissza, a hol pedig élénk borzolás van rajta, ott a hullámocskák ferde tükörlapjai a égrészletek kék színét csillogtatják szemünkbe. Minden ilyen kék foltot meglehetősen élesen határolt fehér keret vesz körül. Nem megy át fokozatosan a kék rózsaszínbe, elmosódott, fehéres árnyalattal, hanem ennek a fehér csíknak valóban meglehetős éles határa van. Ez a hely az, a hol kapilláris hullámokat indított a szél s ezeknek meghatározott méreteik vannak, de lejtőik hajlásszöge jóval kisebb, mint a borzoló vagy locsoló hullámocskák asszimetrikus lejtőinek hajlása. Ezek a kis ránczok az égnek fehér részét tükrözik vissza, mutatva, hogy a hullámlejtők közt nincs fokozatos átmenet, hanem valósággal ugrás, a mikor a kapilláris hullámokból valódi kis tenyérnyi hullámok lesznek. A kettőt tehát lényegesen meg kell különböztetnünk egymástól. A kép jobboldalán a tihanyi félsziget sötét konturája látszik. Ez tükrözik ott, a hol a víz felszíne sima, tehát egyébként rózsaszínű volna, de tükörképe elmarad, megszakad a hullámzó vagy fodrozó helyeken, a hol az eget tükrözik a fodrok. Az itt elmondott tünemény igen gyakori, mondhatnám minden csendes nyári délután és este ismétlődik. Hogy azonban mennyi változata fordulhat elő, ide 3 Le Léman. I. rész. 241. lap.
