A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton limnologiája
397 A szabálytalan mozgások. nap megmérjük a limnogramm vonalának a valóságos hosszát, mely bizonyára szoros összefüggésben és pedig bizonyos arányban áll a tó felszín nyugodtságával vagy nyugtalanságával. Azonban ennek az ábrának az ordinátái (az egy napi vonalhosszak) nagyban megnó'lnek, amint a tavon kis periódusú szabályos ingás lép fel, melyről már mondottuk, hogy nem ugyanazon tünemény, mint a szabálytalan ingások. Mindazáltal ez az ábra is igen szépen demonstrálja azt, hogy a tó sokkal nyugtalanabb június-júliusban, a zivatarok időszakában és október-novemberben, a nagy szelek hónapjaiban. A két módszer útján nyert számadatok havi közepei a következő kis táblázatban foglaltatnak, a maximumok, minimumok, a közép szélerősség és a zivatarok számaival együtt. (Keszthely 1894—95.) 18 9 4. 1 8 9 5. M ó o £ 3 "N A limnogramm napi hossza cm. 0 u ssusok száma zép) A limnogramm napi hossza cm. Cu tarok na Exce napi (kö: közép min. max. a max. napja N "O •Q Jr ^ Ecxe napi (kö: közép min. max. a max napja Közé erei 1/ 1 Január . . — — 1-6 — — 3-0 Február . 3-25 25-05 150 78-0 16 2-0 — — 2-6 — Márczius . 415 39-64 15-0 105-0 1 20 1 — — — 1 6 1 Április . . 3 83 36-03 15-0 84-0 18 1-6 4 1-67 25-07 130 75 5 2-3 2 Május . 6 25 53-43 18-0 109-5 28 20 7 3-00 29-83 15-0 63 17 3-0 5 Június . 7 00 47-53 150 136-5 6 1-6 8 335 35 73 15-0 90 21 2-6 7 Július . . . 3 26 3642 15-5 79*5 27 1-6 5 300 35-16 14-0 84 19 2 5 Auguszt. . 2 64 3338 160 910 29 1-3 4 2-40 32-92 130 84 5 1-7 6 Szept . . 2 33 31-90 12-5 630 4 1-3 6 1-61 25-53 130 56 16 1 3 Október . 3 65 38 95 20-5 590 19 20 2 3 07 35-26 140 86 17 2-3 1 Novemb . 1-59 24-92 15-0 590 1 3-6 — 2-47 28-98 160 80 13 2 — Deczemb. 255 24-97 12-5 565 1 30 — 2-80 34-92 18-0 72 7 3 — Itt is látható tehát már a vízszínváltozások sűrűségének szoros összefüggése a meteorológiai viszonyokkal. Azonban még inkább kitűnnék ez a szoros vonatkozás, ha a szeleket és viharokat nem ilyen általánosságban vennők tekintetbe, hanem olyan mértékben, amint azok a tó felszínén denivellácziókat képesek létre hozni. Ha majd ismerjük a meteorológiai viszonyoknak azokat az elemeit, amelyek főfőképen képesek a tó felszínét denivellálni, akkor pótolni fogjuk ezt az összehasonlítást. Mindenekelőtt azonban vegyük sorra a légkörben végbemenő változások közül azokat, amelyek mechanikus hatást képesek kifejteni. Ilyen a szél, a légnyomásváltozás, az eső, légköri elektromosság stb., melyek közül a két elsőben, a szél hatásában és a légnyomás változásában fogjuk feltalálni a két leghatalmasabb denivelláló tüneményt.
