A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
150 A Balaton hidrografiája. darabokból kimutathatóan NS irányú. Ilyen a Gamásnál eredő, Polány, Geszti, Aszaló és Toponár mellett elfutó s Kaposvár alatt a Kapósba torkoló Malom-árok, meg ennek mellékfolyója, a Magyaregres felől jövő Malom-árok és ennek mellék völgye, a Gillapuszta felöl jövő barázda. Mindezek eredetileg a Halsok-árok völgyével, meg a szőllősgyöröki barázdával összefüggő, hosszanti barázdák voltak, de a Koppány-vetődés eltörte őket s vízválasztót hozott itt létre. Emiatt jön fel a mi fővízválasztónk messze délről, Halas tájáról Gamás vidékére, ezért fordul meg a Halsok-árok a magasan kiemelkedő Vitya-hegy és Hács-hegy lábánál. Még a pompás, csodálatosan szabályos mocsoládi szélbarázdának is ezen a tájon van a vízválasztója, egész magasan, mintegy 75 méternyire a Balaton színe felett. A laza-puha anyagban nem várhatjuk, hogy a vetődés geológiailag élesen kimutatható legyen, de a hidrogratia összezavarodása a tüneményt szépen bemutatja. Somogy belsejében, vízterületünk legdélibb részén a megkötött homok formái közt nagyon nehéz a víz lefolyásának irányait kifürkészni, azért jókora darab területet kellett bizonytalan lefolyásúnak jelezni. Az ide hulló esőviz legnagyobb része elszivárog, sőt valóságos víznyelők vannak. Ezeken át úgy látszik a Kapós messze visszavágódott völgyébe szivárog le a víz. Leginkább Kiskorpád, tehát a Kaposfő környéke van tele ilyen víznyelőkkel. Jákó környékén, különösen a Gyóta-mezőn csodálatos látványt nyújtanak ezek a homokdolinák. Amikor a sárga tarlók borítják a gondosan művelt mezőket, egészen idegenszerűen tűnnek fel a haragos-zöld kákával kerített kis kerek tavacskák. Mert hisz kétségtelen, hogy amíg a víz leszivárog valami dolinaszerű, könnyebben átjárható homokrészleten, addig nem áll meg fölötte a víz. De amint a vízjárás nagyon is megtágítja az utat a homokban, berogyik a felszín és eltömődik a vízjárás útja s a horpadásban megáll a víz. Ez a jelenség csakis itt, a bizonytalan lefolyású területen mutatkozik. Akár délre, akár északra távozzunk, rendes felszíni vízlefolyások vannak, bár itt-ott találunk buczkák közt is tavakat, de ezek egészen más eredetűek, bár szintén nagyon érdekes jelenségek. A különbség azonnal feltűnik. A homokdolina teljes síkságon, minden sáncz nélkül képződött, kerek mélyedés. A buczkák közti tavaknak nincs az eredeti térszínben mélyedésük, hanem ezek körül vannak sánczolva homokbuczkákkal. Rendesen valamely szélbarázdában támadnak úgy, hogy a szélbarázda felső végét ismét megtámadja a szél és garmadát hajtva előre, elrekeszti a barázda lefolyását. Pontosan ki lehet mutatni az Ilikétől délre levő nagy Baláta-tó, meg a tőle északnyugatra levő hosszú tavak ilyen eredetét. De éppen így képződött a Nagybajomtól nyugatra levő Csipáné-tó, meg ettől délre a Hosszú-tó, továbbá Mesztegnyétől keletre a Csigás-tó, Csákány-tó stb. a szomszédságban. A terület lapossága miatt innen nagyon kevés víz kerül a Balatonba, legalább közvetlenül. A vízfolyások sárosak, lomhák, sekély völgyük rendesen szikes vagy vizenyős. Csak Osztopán, Eaisz, Kelevíz vonalán kezdenek megélénkülni s valamicskével gyorsabb folyással futnak le a Nagyberekbe. Különösen eleven a Csömend és Nikla közt kifutó Aranyos-patak, illetőleg ezt Niklán alul a Berekben Határ-ároknak nevezik. Hajdan a Nagyberekben ezek a vizek mind szerteszéledtek s aztán a Fonyódi hegyet megkerülve, a Boglári-berek szélén a fonyódi Nagy-árok nyílásán át jutottak a Balatonba. Később az egyes vízfolyásokat árkokba fogták össze s töltések közt vezették végig a Nagyberken, azt remélve, hogy így szárazzá teszik a 60,000 hold területű mocsárvidéket. Igy aztán öt nagy árok szelte át a Nagyberket.
