A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
151 Az első volt a kéthelyi árok. Ez a herényi halomgerinczről jövő völgyek egy részének vizét fogta föl s a berek nyugati csücskét levágva, Balatonkereszturtól mintegy 3 kilométernyire keletre ömlött a Balatonba. A második a keresztúri gulyahálásnál ömlött a tóba. Ez a Sári-patak és a Czigány árok egyesüléséből keletkezett. Az előbbi Marczali felől hozza le a berényi gerincz vizeit, az utóbbi még messzebbről, egészen a vízvidék déli határáról, Böhönye környékéről. A berényi gerincz minden kis völgye először délnek indul a hegyen, aztán átfordul keletre, majd északra. így a Czigány-árok vízrendszere típusa az egyoldalról táplált, hegylábmenti árkoknak, de a mellékvölgyek tanúsága szerint megfordult folyásiránya van. Ez kétségtelenül a defláczió és a Balaton süllyedésének következménye. Persze az árok alig visz vizet a tóba. Mellékvölgyei az év legnagyobb részében aszók, esése oly kicsiny, hogy útközben temérdek vize elvész. A harmadik árkot Határ-ároknak nevezik, mert Táska és Varjaskér falvak határán folyik jó darabig. Ennek érdekes, jól bevágott völgye van Csömend fölött, a detlácziós térszínen. Itt még malmot is hajt. Ez a patak elég erős, pedig semmi vizet sem kap a halmokból, hanem minden vize Nagybajom és Sárd tájékáról, a homok alól jön. Ez az árok a déli vasút Máriatelep megállóhelye mellett nyílik a Balatonba. A következő árok a Megyvogya-árok. Ez nem jön messziről, csak Pusztakovácsi északi oldaláról, mégis elég bő vize van, hogy Táska határában egész sor malmot hajtson (Megyvogya, Laczi, Patkói és Táska falusi malmok). Az árok alsó folyását nagy kanyarulatra kényszerítette a Jei-sziget, Kis-Drenyavár és Nagy Drenyavár nevű lapos mocsári sziget. Ezek némileg emlékeztetnek a Diás-szigetre, de nem olyan magasak'. Tisztán pannóniai rétegekből vannak s mindenesetre az abrázió tarolta le őket ennyire, s véletlenül magasabbak környezetüknél. Vár nevük arra utal, hogy az ellenség elől menekülő nép itt, a mocsárvilág közepén menedéket talált. Ezeken nehéz lett volna az árkot keresztülvezetni, inkább megkerülték őket, s aztán nagy, zeg-zugos kanyarulattal a Fonyódi-hegy alá vezették az árkot, ahol a homokturzásnak valószínűleg különben is gyöngébb helye volt. Most itt szép, mesterségesen ültetett erdőben, bájos környezetben ömlik a Balatonba Az ötödik árok végül a legnagyobb. Ez a fonyódi Nagyárok. Ez tükörképe a Czigányároknak, de sokkal nagyobb annál. Hetes és Csoknya körül kezdődik s felveszi a Jád, Osztopán, Vámos, Somogy vár, Kisberény és Lengyeltóti falvak felől jövő oldal völgyeket. Ezekről már szóltunk. Jellemző, hogy mindegyiknek megvan a maga faluja, csak éppen a Halsok-árokban van nagyon kicsiny kis község, a szétszórt Kisberény. Mindegyik völgyből elég bő víz jön a Nagyárokba s az a fonyódi bozóton keresztül, tehát a hegy keleti lábánál nyílik a Balatonba. A patak völgyének a Nagyberekre való kinyílása előtt érdekes, morfológiailag nagyon feltűnő jelensége van. A völgyet hosszában kettévágja a Tatárvár nevű domb. A folyócska megoszlik a mintegy 2 km hosszú s 15 — 17 m magas halom előtt, s alatta megint egyesül. A régi időben igen jól védhető hely lehetett, innen származik vár neve. Közönséges erózióval bajosan keletkezhetett ez a forma, mert még mellékvölgy sincs itt olyan helyzetben, hogy magyarázhatná a sziget keletkezését. Igen könnyen megérthetjük azonban, ha nem felejtjük el, hogy az egész térszín hatalmasan le van tarolva a széltől és sűrű szélbarázdarendszer tarkázza ismét. Szélbarázdák szeszélyes elhelyezkedése minden nehézség nélkül megmagyarázza a dolgot. A deíláczióból fennmaradt ilyen púpokat százával találhatunk a Deliblati-pusztán, de ott futóhomokból vannak, itt meg ez pannóniai homokból van, ami a dolog lényegén mit sem változtat.
