A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája

70 A Balaton hidrografíája. Kétségtelenül akkor, amikor még a plató-perem itt ép volt, tehát a Tamás-hegyet a Meleg-hegytől elválasztó völgy bevágódása előtt. Most nem kap semmi vizet. Balatonfüred faluban majdnem mindenütt a lemezes mészkő élére fordított rétegfejein járunk. A Balatonfüreden átfolyó két patak, a keleti a Kéki-forrás vizéből, a nyugati a Siske-forrásból táplálkozik. Mindakettő a fődolomit alól fakadó erős forrás, amelynek vizéből sok elvész, amíg eléri a Balatont. A faluban egyesülő két patak a faluban is több apróbb forrást vesz fel és az abráziós szintbe csinosan bevágódott völgyben fut le a tóra s ott egy kis deltát épített fel. Ezt a nép Fenéknek nevezi. 16. A Győr-hegy lejtőjéről a tóig terjedő, vízben szűkölködő lej tőség. Az abráziós szinten levő részét Lapos-teleknek nevezik. Az abráziós-szint itt elég meredeken végződik el a tavi szint felé. A peremet kiemelik azok a kis púpok, ahol a vverfeni pala mintegy rátolódott a vörös homokkőre. A lejtőség nagy része kopár, eróziós bevágódás alig van rajta. 17. A balatonkisszőllősi Dobogó-patak vízgyűjtője, az eddigieknél mindnél nagyobb, még a Lovasi-patakét is felülmúlja. Ezért a Dobogó-patak igen bővizű, az eddigiek közt a legnagyobb. Kishidegkűt és Nagyhidegkűt községekben van a patak eredete, tekintélyes forrásokban. Kishidegkűt északi végén oly bőven tör elő a víz, hogy mindjárt malmot hajt. Nem valószínű, hogy az innen északra, a Veszprém és Tótvázsony közt vezető országút mellett elterülő lefolyástalan medencze itt adja ki a vizét. A lefolyástalan medencze fenekén kis dolinák, u. n. Nyelőkék vannak s itt telik meg a középtriasz mészkőkomplexus a vízzel. Csakhogy ezek a nyelőkék 306 m magasan vannak a tenger színe felett, a hidegkúti források pedig 340 m magasan. A víznek tehát a plató magasabb részeiből kell származnia. Régóta lehet itt már hasonló állapot, mert a kishidegkúti források fölött a geológiai térkép majdnem egy km'

2 területű édesvízi mészkövet jelez. Igen bővizzel indul meg tehát a Dobogó-patak s aztán felveszi mindazt, ami aTormahegy és a Nagy-Galla-hegy oldaláról lefolyik s ami a völgyfenéken források alakjában felfakad. A platóperemen (ezt itt Bocsárnak nevezik) a többiek mintájára összeszűkül a vízgyűjtőterület s megint az abráziós platóba vágódott, széles kanyargós völgyben zúg alá a patak a Beregréten át a tóba. Úgy látszik, régi kis öblöt töltött fel s deltaképződménye összefolyik az aszófői patak deltájával. A Dobogó-patak völgye elég festőies és az eddigiektől bizonyos tekintetben lényegesen különbözik. A Hidegkút felől jövő völgy ugyanis, amint elhagyta a litéri törésvonalat, érinti a födolomittakaiót. Ezen a helyen azonban ez a dolomittakaró megszűnik, hirtelen, minden átmenet nélkül s most mindenütt a márga van a felszínen, itt van a pécseli medencze széle. A patak tehát belejut a pécseli medenczébe, illetőleg ennek egy kis oldalmedenczéjébe. Ebben foglal helyet, dimbesdombos márgakörnyezetben Balatonkisszőllős. Innen a falu felől kapja a Dobogó a másik nagy völgyet a Nagy-Galla- és a Hegyesmái-hegyek közül, sőt felnyúlik a völgy feje egészen a tótvázsonyi Csatárhegy oldalára. Ez a völgy is szűk addig, ameddig a litéri töréstől északra, a közép-triasz rétegei közt jár, de mcdenczeszerűen kiszélesedik a márgában. A kisszőllősi medenczében egyesül a két völgy s aztán szűk, hasadékszerű völgyben tör keresztül a márga alól felmeredő keményebb, középtriaszrétegeken. 18. Tihany félszigetének lehet tulajdonítani, hogy a Dobogó-patak vízterülete után nem következik megint egy darab parti lejtőség, mint külön vízterület, hanem megint egy jókora patak vízterületére jutunk. Az aszófői patak ugyanis éppen neki-