A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Cholnoky Jenő: A Balaton limnologiája

62 A szél denivelláló hatásának oka. Ekkor éri el a denivelláczió tetőpontját. Az ellenáram folyton erősödik a növekedő vízszíneséssel. A szél többé nem erősödik, de nem is csökken, mig az ellenáram folyton gyorsabb lesz, mignem ez is eléri maximumát. Ehhez pedig meglehetős idő kell Csak ekkor fog a staczionér helyzet beállani. Amint a szél gyengül, azonnal fogy a denivelláczió, míg az ellenáram mozgásmennyisége csak lassan csökkenik. Ha a szél hirtelen abba marad, még sokáig gördülnek a tavon a felzavart molekulák lüktetéséből származó hullámok, most már tajtékzás nélkül, míg az ellenáram csendesen surran tova a hullámokkal szembe. Utoljára a vízfelszín a nyugalmi nívóba jut, de mint a kilendült inga, mikor függélyes állásba tér vissza, nem áll meg, hanem az ellenkező oldalra csap ki, míg az ezzel járó munka fejében energiáját le nem dolgozta: úgy a felháborodott vízszín sem fog megmaradni ebben a nívóban, hanem az előbbivel ellenkező értelemben kilendül s megkezdődik a szabályos ingásoknak az a hosszú sora, mely oly bámulatos finomsággal rajzolja le a limnogrammokra saját transcendens történetét. Ha a szél nem hirtelen marad abba, hanem lassan ül el, úgy, hogy az ellenáramlat súrlódás folytán való sebességvesztesége mondjuk, épen akkora, mint a csökkenő denivelláczió-szögnek, tehát a vízszínesésnek megfelelő sebesség-maximumok csökkenése, akkor a kiegyenlítődés lassan megy s a denivelláczió megszűnik anélkül hogy az ellenkező oldalra átcsapott volna. És ez a gyakoribb eset a Balatonon. Az excessus jellegű denivellácziókat rendesen nem követik seicheszerű mozgások, vagy ellenkező értelmű kilendülések. Tegyük fel végre azt az esetet, hogy a szél hirtelen, teljesen megfordul s ellenkező irányból fú. Ekkor a szél-okozta felszíni víz-átvitel gyorsítja a víztömeg meglevő sebességének törekvését s egy rendkívül gyors, ellenkező értelmű denivelláczió támad. Láttuk, hogy a legvehemensebb nivóváltozások akkor következnek be, mikor a szélábra a tengelyt meredeken metszi. Nézzük már most, miként áll az ellenáramlat kérdése a tapasztalat színe előtt? A Balatonon erre a czélra kétségkívül legalkalmasabb hely a tihany-szántódi szorulat, ahol a keresztmetszet területének tetemes megkisebbedése miatt az áramlatok nagy sebességgel jelentkeznek. Ezen a helyen állandó rév van s a révészek sok tapasztalattal birnak az áramlás járásáról, de határozott és egyszerű összefüggésről a szél járása és az áramlás iránya közt semmi biztos tudósítással sem tudnak szolgálni. Mohácsi Pál szt. Benedek-rendi tanár megfigyelései szerint, melyeket 1892. július havában végzett, az áramlások körülbelül három óránként váltakoznak s gyakran előfordul, hogy a felszínen ellenkező az áramlás iránya, mint a fenéken. A limnográf nem mutat ebben az időtájban hevesebb excessus jellegű denivellácziót s a feljegyzések szerint az áramlások iránya semmi összefüggésben sem látszik lenni azokkal a jelentéktelenebb vízszínváltozásokkal, amelyek ebben az időszakban általában nem igen lépik túl azt a határt, melyet mint nyugodt járást jellemeztünk. Hogy épen körülbelül három óránként váltakoznak az áramlások irányai, annak a szabályos ingadozásokról szóló fejezetben szigorúan okát fogjuk adni. Most csak ki kell emelnem még, hogy saját méréseim alkalmával, melyek közt egyszer sikerült egy 40 cm/sec sebességű áramlást megmérnem, amelyet a révészek még nem nagyon respektáltak, olyan időben, mikor a felszíni folyás megegyezett irányra nézve az erős keleti széllel, általában azt állapíthattam meg, hogy a 10 méteres mélység felett a sebesség maximuma közel van a fel-