A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton limnologiája
63 A szél denivelláló hatásának oka. színhez s gyorsan fogy lefelé, ami talán a fenékáramlat ellenkező irányára enged következtetni. A révészek figyelmeztettek, hogy ha a szél tovább fog tartani, akkor szembe fog jönni a folyás és akkor a hullámoknak nagy «hömbölgője» lesz, ami annyit tesz, hogy megrövidülnek, felmagasodnak s igen nagy vehemencziával buknak át. Szerencsétlenségemre a szél nagyon megcsendesedett, de az áramlás iránya csakugyan megfordult. Egy más alkalommal akaratomon kívül egy éjet töltöttem a vizén, szerencsére épen a szorulatban a Bizottság fúró hajóján. Az este csendes volt, de éjjel erős keleti szél támadt, a hajót kénytelen voltam két macskáról felszabadítani, mert fúrásközben három macskára szokott kivetve lenni s így nagyon összerázta a szél. A macskák kötelére egy-egy fenyőpóznát kötöttem s bele vetettem őket a vizbe. A hajó egy macskán állva, úgy helyezkedett, amint a szél vitte. Ugyanezen éjjelen a halászok hajómtól messze nyugatra kivetett hálóját elragadta a folyás és rávitte az én kidobott macskaköteleimre. Reggel, midőn keresésére indultunk, a kidobott macskakötelek a széllel szemben nyúltak el a fenéken, bizonyítva, hogy az áram ellenkező volt a széllel. (A felszínen különben nem igen tudtam volna az áramlás irányát konstatálni az erős hullámzás miatt.) Mindazáltal az eddigi tapasztalatok sokkal hézagosabbak, hogysem azokból kifogástalan és megbízható következtetést vonjunk le. Az idei 1896. évben sikerült kivinni, hogy az áramlások grafikus feljegyzésére önműködő sebesség-írót szerkeszthettünk s azt a jég elvonultával a szorulatban felállíthattuk. Az így nyert adatok, összehasonlítva a limnogrammokkal, ezt a kérdést is tisztázni fogják. Amint az excessusjellegű denivellácziók nem oly egyszerűek, mint pl. az 1894. szeptember 24.-i, hanem másodrendű mozgásokkal vannak komplikálva, mint pl. 1895. június 21.-én, az áramlások is sűrű komplikácziót fognak szenvedni s a széllel való összefüggésük többé fel nem ismerhető. A Lémanon az ellenáram létezését Forel minden kétséget kizárólag igazolta következőleg:*) 1. A halászok hálója heves viharban mindig elúszik, de a széllel szembe, ha az mélyen volt leeresztve. 2. Mikor a tónak külömbözó' hőmérsékletű rétegei vannak, erős szélben a szélfújta parton felmelegszik a víz, míg azon, melyről a szél a tóra lép, felemelkedik a mélységek hidegebb vize. 3. Erős és tartós éjszaki szélnél az éjszaki parton felemelkedik a Rhóne-nak külömben a fenéken folyó némileg homályos vize. A hegyek tetejéről jól látni ilyenkor a zegzúgos határvonalat, mely a déli part tiszta kék vizét elválasztja az éjszaki part alatt felemelkedett kevésbé tiszta, opálizáló viztől. Ez nem a hullámok járásától felkavart fenékiszap, mert ennek nagyobb mértékben kellene lenni a déli parton. Ugyancsak ő (id. h.) a Saasi völgy jégárjának egy kis moréna-taván, melynek kristálytiszta vize és a fenekét ellepő csillámpala tükrözése igen jó körülményeket nyújtott az észleléshez, azt látta, hogy a szél hatása alatt a felszín áramlásnak indul a szél irányában, ez az áramlás megszűnik a lee-parttól egy bizonyos távolságra egész rögtönösen s aztán a fenékre sülyed a víz, hogy ott visszatérjen az eredeti helyére, a luv-part alá. * * * *) Forel: Le Léman T. II., p. 278.
