A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton limnologiája
61 A szél denivelláló hatásának oka. mozgásnál összes energiája elvesztése után, nem maradhat meg, hanem a seichemozgást annyira jellemző molekuláris helyváltoztatások folyamata indul meg: a víztömeg az önsúly hatása alatt a nehézségerő nivófelületébe kezd visszahúzódni. Képzeljük most egyszerre a vízfelszínt hullámzó mozgásban, az átbukott hullámtarajokat a szél által ragadtatva oly sebességgel, hogy a víztömegnek a nyugalmi helyzetbe való visszavonulása folytán kisebbedő denivellácziót a felszíni molekulák tovaragadtatása folyton ellensúlyozza, vagyis, ahány milliméterrel apad a Lee-oldal vízállása a víztömeg általános egyensúlykeresése folytán, ugyanannyival n öljön itt a szél-okozta denivelláczió miatt. Azonban a seiche-szerű visszamozdulás nem megy egyenletes sebességgel, miután a denivellált molekulák a nehézségerő potencziálkülömbségének állandó hatása alatt vannak. A mozgás egyenletesen gyorsuló lesz abban az esetben, ha a szél denivelláló hatásának nagysága szintén olyan arányban női, vagyis a vízfelületet ugyanavval az a. szöggel tartja denivellálva. Ez a sebesség azonban nem női tetszőleges nagyra, hisz akkor a szélnek is tetszőleges nagy hatást kellene tulajdonítanunk. Maximumát akkor éri el, mikor a denivelláczió csomópontján, vagyis azon a helyen, ahol a denivellált vízfelület a nyugalmi helyzet nivóját metszi, az egész függélyes metszetben a vízszínesésnek megfelelő maximális sebesség jő létre, ugyanaz, amely a csatornák és folyók ágyában a vízszínesésnek megfelel. Ugyanazon vízszínesésnek annál nagyobb sebesség felel meg, minél nagyobb a vízmélység; a mozgás színhelyét képező meder orografiai viszonyainak tehát a legnagyobb befolyása van a vízszínesésnek megfelelő maximális (közép) sebességre. Ha most a szél ennek a sebességnek megfelelő renivellácziót egyensúlyozni képes, akkor a viszonyok staczionérek maradnak. Két egymástól teljesen függetlenül érvényesülő mozgás szerepel, az egyik a denivelláczió a felszíni molekuláknak a szél hatása miatt történő elvonszoltatásából származva; a másik a renivelláczió, melyet a víztömeg nyugalmi helyzetének keresésében fejt ki. A luvoldalon a felszíni molekulák elragadtatásával mindig újak jönnek a szél hatása alá, a lee-oldalon az odavonszolt molekulák eltemetik az eladdig felszínen voltakat s így kivonják a szél további hatása alól, minélfogva azok csakis a nehézségerő befolyása alatt állnak. * Nézzük már most, miként megy végbe az egész denivelláczió folyamata elejétől végig. A tó teljesen nyugalomban van, felszíne a nehézségerők nivófelülete. Szél támad a tó hosszában, melynek sebessége folyton női. Eleinte, míg a felületi feszültséggel nem tud megbirkózni, a vízszín nem mozdul. Később a szél erősbödésével megjelennek azok a sajátságos sima, de igen apró hullámok, amelyek olyanná teszik a vízfelszínt, mint a moiré selyem, amint az egyes hatáspontok hullámgyűrücskéi interferenczia folytán megszűnnek vagy megerősödnek. Aztán mind erősebb lesz a felszín molekuláinak orbitoid mozgása, végre a víz megtöri a habocskákat s az egész vízfelszín borzolni kezd s ekkor megindul a denivelláczió is. A vízfelszín molekulái horizontálisan elvonszoltatnak s a lee-oldalon a limnográf kezd emelkedést mutatni. Azonban a felszínnek azonnal esése is lesz, megindul az ellenáram, persze eleinte igen lassan. De a szél erősbödik, a borzolásból locsolás lesz, ebből hullámzás, utoljára, mikor teljes erővel kitör a szélvihar, a hullámok maximálisak s a tó sikérsége miatt mind tajtékozóak lesznek, sőt igen erős szélnél szépen lehet látni, amint a hullámtarajokat elkapja a szél s a levegőben vízpor repül a tó felett.
