A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Cholnoky Jenő: A Balaton limnologiája

56 A szél denivelláló hatásának oka. TV, TV, nivó mindig ugyanabban az abszolút magasságban marad, a hullámzás erősbö­désével az orbitoid-körök czentruma folyton emelkedik, tehát a hullámok taréj­vonalai gyorsabban emelkednek fölfelé a valóságos középnivó fölé, mint ahogy a hullámvölgyek ez alá lesülyednek. Erősbödő hullámzásnál tehát olyan mérczeleolvasá­sok, melyeket a taréj és a völgy magasságának számtani közepébó'l nyertünk, a vízállást folyton növekedó'nek mutatják, míg a limnográf vízállás-változást nem mutatna. Tudjuk, hogy amint a mélység nem végtelen nagy, s még inkább, amint a mélység kisebb, mint a hullámhossz, akkor a felületi molekulák orbitoid-pályája nem lesz kör, hanem egy közel ellypsis alakú vonal,*) melynek a nagy és kis átmérője közötti viszony ugyanazon hullámhossz mellett a mélységtó'l függ. A mély vízről a part felé gördülő hullámok minden mozgáseleme megvál­tozik, csak a periódus t marad ugyanaz. A hullámhossz (k) csökken, a hulláin abszolút magassága csökken, a hullám relativ magassága női, tehát az orbitoid pálya folyton közeledik a gördülő ellypsishez. Bizonyos mélység felett a hullám­hoszszal csökkenő kerületű gördülő ellypsis és az abszolút hullámmagassággal csökkenő méretű orbitoid-ellypsis össze fognak esni, miután excentricitas-uk ugyanaz, és ekkor a hullámok átbukóvá fognak változni, amely pillanattól kezdve vizs­gálódásunk nem folyhat ezen az alapon. A közel ellyptikus orbitoid pályán végbe menő mozgást és egyáltalán az egész hullámmozgást ebben az esetben úgy tekinthetjük, mint egy ferde síkon lefolyó, köralakú orbitoid pályán történő mozgás ver­tikális síkra való vetületét. A gördülő kör is ellypsissé lesz s gördülése közben folyton változtatja alakját úgy, hogy mindig más más pontja képezi a folyton víz­szintesen maradó hossztengely és folyton függélyesen maradó rövidebb tengely végpontját. Az orbitoid ellyp­sisen tehát a molekula sebessége legnagyobb lesz a tetőponton és a talpponton, leg­kisebb pedig a vertikális érintők mentén. A projekezió folytán az egész pályán az orbitoid-mozgás középsebessége kisebb lesz, mint az eredeti, ugyanolyan hullám­hosszúságú, de köralakú mozgásnál. Semmiféle mechanikai törvény nem késztet arra, sem a kontinuitás elve, sem a munkamegmaradás törvénye, hogy a part felé közeledő, folyton rövidülő pályán történő orbitoid-mozgásokban mindvégig ugyanaz legyen a közepes mozgásmennyiség, ami tudjuk, hogy azt hozná maga után, hogy miután a periódus állandó, az orbitoid-pályák hossza növekedjék az ellypsisek excentricitásának növekedésével. Ellenben nagyon valószínű, hogy a hullám­taréjokon a momentán sebességek minden ponton közel egyenlőek, miután ugyanaz a szélhatás hozta létre a vízszín minden pontján az orbitoid-mozgást. Miután ismerjük a törvényt, amely szerint a hullámhossz és ezzel együtt a gördülő ellypsis kerülete a mélységgel összefügg; ismerjük továbbá azt a törvényt, mely az ellypsisek nagytengelye és kistengelye közti viszonynak a mélységgel való összefüggését adja meg: ebből a két törvényből a gördülő-ellypsisek minden elemé­nek változását a mélység csökkenésével meg lehetne határozni. 48. ábra. Rugalmas kör deformácziója. *) Ez a vonal az alul és leiül egyenletesen elosztott, felülről vertikálisan és alulról vertiká­lisan ható terhelés által deformált rugalmas körvonal alakja (1. 48. ábra).

Next

/
Oldalképek
Tartalom