A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton limnologiája
52 A szél denivelláló hatásának oka. Ez az erő kétségkívül a mozgásban levő levegőtömeg energiájának csökkenésével jött létre s végezte azt a munkát, mely szükséges volt a víztömegeknek az apadás helyéről az áradás helyére való felemeléséhez. Eszerint tehát a szél (a mozgó légtömeg) energia készletéből átad bizonyos mennyiséget az alatta levő víztömegnek úgy, hogy abban helyzeténél fogva fog rejleni. Feltehetjük, hogy a levegő súrlódik a víz felszínéhez és így ragadja magával sáját sebességének csökkenésével; vannak, akik a széllel járó barométrikus nyomáskülömbségekből szeretnék magyarázni a denivellácziót, amikor a kérdés tisztán statikai lesz és végül lehet, hogy a szél mozgásának vertikális irányú elemei is vannak, mely esetben dynamikus lökések térítenék ki a vizet a nivófelületből. Lehet, hogy adott körülmények közt mind a három ok szerepelhet. A barométrikus nyomáskülömbségeket a következő fejezetben fogjuk vizsgálat alá venni, a vertikális irányú szélmozgásokra nézve pedig szabad legyen a Quarnero bórájára utalnom, mint eclatans példára. Legfontosabb azonban azt megvizsgálnunk, hogy a súrlódás folytán fejthet-e ki a levegő mozgása olyan hatást, mely a nivófelületben nyugvó vízszínt denivellálja. A víz felett elhaladó légáramlat súrlódása folytán addig nem képes a vizet mozgásba hozni, mig a felületi feszültséget le nem győzte. Szükséges tehát, hogy bizonyos sebességgel birjon, mely nagy valószínűséggel ugyanaz, mint amely a hullámzás keletkezéséhez (elemi vagy kapilláris hullámok előidézéséhez) szükséges.*) Eszerint tehát a szélsebesség és a denivelláczió mértéke közti összefüggést feltüntető formulában egy additiv állandó szerepel, egyébként a képíet csakis tapasztalati úton volna felállítható, miután a súrlódás együtthatóját elméleti úton nem ismerjük. Nagyon érdekes a kérdés, hogy vájjon nincs-e összefüggés a hullámzás és a denivelláczió közt. Annyi bizonyos, hogy ha a vízfelület le volna takarva egy merev lappal, melynek súrlódása a levegőhöz ugyanakkora, vagy nagyobb, mint a vizé s ez a lap a vízszínén úszva szabadon követhetné a denivelláló vízszínt, akkor nem jönne létre a súrlódás folytán denivelláczió. A Balaton felszínét rendesen néhány héten át vastag, erős jégpánczél takarja de ez közelről sem képez egy merev réteget. Össze-vissza van repedezve, úgy hogy a jég egymással nem szilárdul összekötött táblákból áll. A limnografok a befagyott tavon sem maradnak teljesen nyugalomban, a víz a jég alatt is mutat denivellácziókat, de nagyon gyengén, alig néhány mm. amplitúdóval. De a szeleknek ilyenkor semmi hatásuk sincs. Ha a jég fellazult és külön mezőkben, óriási táblákban úszik a vizén, akkor van a csakély amplitúdójú és nagy periodusu szabályos ingások fénykora. A szél akkor sem okoz excessus jellegű denivellácziókat mindaddig, míg oly erős nem lesz, hogy kiveri a jeget a partokra s feloldja a hullámjárást bilincseiből. Ez igen fontos tulajdonsága a limnografok járásának. Eszerint tehát a hullámzás és a denivelláczió megkívánják, hogy a vízfelszín direkt érintkezzék a felette elsuhanó széllel. A vízzel közvetlenül érintkezésben levő felületeken a szélnek egy rögtön szembe ötlő hatását látjuk a hullámzó mozgásban. Kérdés, hogy a szél azzal, hogy a vízfelületet hullámzó mozgásba hozta, nem okozott-e közvetett úton denivellácziót, illetőleg olyan változást, melyet a limnografok mint denivellácziót tüntetnek fel. *) Scott Rüssel : Rep ort Britt. Assoc. London, 1845.
