A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton limnologiája
46 A szél és a denlve/lácziók. Egyszersmind, különösen tekintettel a következőkre, azt is konstatálhatjuk, hogy, ha a szél nem igen nagy és iránya olyan, hogy annak csak kis komponense vész el denivelláló hatás tekintetében, akkor a denivelláczió nyugodt, apróbb ingásokat, rövid ideig tartó libegéseket alig mutat. Amint az ilyen irányú szél túlságos erős, akkor több rázkódás mutatkozik a vízállásban, de még mindig aránylag elég nyugodtan. Amint azonban a szél olyan irányú, hogy nagy az a komponense, mely keresztirányánál fogva a hossz-denivelláczióra nézve elvész, akkor a vízállás vonala sűrű apró libegésekkel van tarkázva, okozott bár a szél ható komponense jelentékeny denivellácziót, vagy nem. így a Balatonnál az E és NE szelek Keszthelyen nyugodt, hogy ne mondjam, méltóságteljes denivellácziót okoznak, míg az erős N és S szelek heves rázkódásokban nyilvánítják hatásukat. Ezek a rázkódások részben a most vizsgált szabálytalan vízszínváltozások közé tartoznak, de legnagyobb részükben a később tárgyalandó szabályos ingások legjobb képviselői. A tó hosszában fúvó szelek is okoznak az előbbieknél jóval nagyobb szabású szabályos himbálásokat, de csak akkor, ha vagy a szél igen nagy, vagy pedig más meteorológiai tüneményekkel működik együttesen. * * Felmerül most az a kérdés, vájjon más tavakon szintén lehet-e észlelni a szél hatása folytán denivellácziót ? Hazánkban a Balatonon kívül egyedül a Fertőtó az, melynél ilynemű vízszínváltozások tanulmányozásáról szó lehet. És ezen a tavon még hatalmasabbak talán a szél okozta vízszínváltozások, mint a Balatonon. Amenynyire tudomással bírunk róla, Nezsiderből, a tó éjszaki partjáról az erős éjszaki szelek tetemesen átnyomják a vizet a tó déli végére, ahol a lapos partokon nagy területet elborít a megáradt víz. A Léman vízszínváltozásaira szintén nagy mértékben látszik befolyni a szél, de közelről sem olyan nagyon, mint Balatonunknál. Forel *) közöl egy táblázatot, melyben a szélirány és szélerő, továbbá Genéve és Morges vízállás-külömbsége van feltüntetve. A táblázat kevéssé áttekinthető, azért egy olyan rajzot készítettem róla, mint a balatoni ábrák. A táblázatban pozitív vízállás-külömbségnek az van nevezve, amely esetben Morges-nál magasabb a vízállás, mint Genéveben. Eszerint a szélábrában pozitív ordinátákat a SW irányú szélnek, negativ ordinátákat a NE szélnek kell tulajdonítani. Mint látjuk, a 41. ábrában a szél járása tökéletesen megegyezik a denivelláczióval. Ugyancsak itt közöl egy másik táblázatot is, melyben óránként van kitüntetve a vízállás-külömbség ugyanazon két állomás közt. Ennek rajzát a 42. ábrában szerkesztettük meg hasonló módon, mint az előbbit. Az előbbiben a szélrózsát is hozzá rajzoltam tájékozás végett. Kétségbe vonhatatlanul látszik ezeken a rajzokon is a *) Forel «Le Léman» T. II. p. 35.
