A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)

Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája

BEVEZETÉS. A Balaton hidrografiájának tanulmányozása. A Balaton környéke a római birodalomnak igazi világbirodalommá való fejlődésekor, elég korán belekerült az ismert világ területébe, sőt aránylag elég korán római fennhatóság és közigazgatás alá is jutott. És a gazdag római irodalomban alig találunk valami csekély feljegyzést a tóról vagy környékéről. A környék tele van római emlékekkel, azt mondhatnám, hogy szanaszét hevernek a római cserepek mindenfelé s nem akadt egyetlen író sem, aki a tó környékéről valami leírást hagyott volna hátra. Egy-egy odavetett megjegyzés, néhány szó rendesen az egész (1. ábra). Pedig a tó környékén sűrűn laktak s magával a tóval is foglalkoztak. Ezért becses SEXTUS AURELIUS VICTOR feljegyzése,

1 História Romana czímű művének XL. fejezetében, ahol azt mondja Galerius császárról hogy: „Ibi quum obsidione distineretur, militibus eadem, qua superiores, via attentatis, metu, ne desereretur, Italia decessit; paulloque post vulnere pestilenti consumtus est. quum agrum satis Reip. commodantem. Caesis immanibus silvis, atque emisso in Danubium lacu Pelsone apud Pannonios fecisset. Cujus gratia provinciám uxoris nomine Valeriam adpellavit". Ennyi az egész s belőle még az sem kifogástalan bizonyossággal olvasható ki, hogy a „lacus Peiso" csakugyan a Balaton-e? Az irodalomra felesleges kitérnünk, mert a Sió-csatorna mai kifolyásának helyétől keletre, a tabi vasút építésekor római zsilip alapfalaira bukkantak. Ezzel a kérdés végleg eldőlt, a rómaiak csakugyan lecsapolták a Balatont, vagy legalább a már meglevő, de elhomokosodott lefolyást kitisztították s valamiféle zsilippel látták el, amelynek czélja többféle lehetett. Az alig kibontott alapfalakból nem lehet határozottan megállapítani a czélját. Némi czölöpmaradványokból hídra következtethetünk, a zsilip pedig talán a tó vízállásának szabályozására, vagy a Sió-völgy védelmére, vagy talán bárkák lecsusztatására és felvonszolására szolgált, a khinai csusztatózsilipek mintájára. A kérdés teljes tisztázása az archaeológus dolga,'

2 itt csak felemlítjük a tényt, hogy a rómaiak foglalkoztak a Balaton vízszínének szabályozásával, a fenn közölt idézet szerint főleg apasztásával, mert a tó, ha állandóan nem volt lefolyása, bizonyára nagy területeket tartott sikér vízzel elöntve, különösen nyugati felének déli és északi partjain. Különösen az északi parton, Ederics és Badacsony közt messze ki kellett kerülnie a római útnak, amely az északi parton vezetett, Mogentianából (Fenék) Aquincum felé. 1 Sexti Aureliis Victoiis História Romana. (Ex recensione Joannis Friderici Gruneri cum Franc. Xav. Schönberger, Viennae, 1800. cz. kiadás szerint.) 8 Lásd KUZSINSZKY BÁLINT: A_ Balaton környékének archaeologiája, a III. köt. 2. részében. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. köt. II. rész. 1