A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 2-4. rész: A Balaton hidrografiája, limnológiája és környékének éghajlati viszonyai (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1897-1918)
Cholnoky Jenő: A Balaton hidrografiája
'4 .4 B alaton hidrografíája. Nevezetes nagy út lehetett ez. A római emlékek nagy száma, a Veszprém körüli újabb leletek arról tanúskodnak, hogy sűrűn lakott, szépen művelt vidék volt ez. Az őstermelés módjára világot vet különösen ajehér-vármegyei Kikeri-(Kékerű)-tó, amelynek gátján a most emiitett nagy út vezetett végig, továbbá a fehérmegyei Pátka község határában levő két mesterségesen duzzasztott tó. 1 A Magyar-Alföld északnyugati, mereven egyenes határolása mentén végig találjuk a vízhasználatos, öntöző földmívelést, amelynek legszebb emléke a Csörsz-árka. Ugyanez a gazdaság Erdélyben is megvolt s nagyon hasonlított a fehérmegyeihez. 2 De ezenkívül sok jel mutat arra, hogy itt a rómaiak uralma alatt a régi, letelepült népek békésen fejlesztették tovább kultúrájukat s Pannónia nevezetes, sűrűn lakott, fontos területe lett a Római Birodalomnak. Hisz több császár is származott innen ( CLAUDIUS, AURELIANUS, PROBUS, I. VALENTINIANUS stb.). Nagyon valószínű tehát, hogy a Balatonra is sokkal több gondot fordítottak, mint amennyit az irodalomból következtetni lehet A római történetírók (mint akár a maiak legnagyobb része is), alig törődött a néppel, még legjelentősebb ethnografiai vonásaikat is csak egészen mellékesen, felületesen említik. Krónikások voltak ők, akik a mai szobatudósoknak a mintái. Ez az oka, hogy a tó körül történt gazdasági alkotásokat és intézkedéseket csakis egészen elvétve említik. Bátran feltehetjük azonban, hogy a rómaiak a Balaton szabályozásával, környékének rendezésével foglalkoztak. Utánuk a góth-germán népek inváziója tönkretette mindazt, amit a rómaiak létesítettek. A hunok nem hagytak hátra nyomokat, de a harmadfélszázadig itt élt avaroknak nemcsak építményei maradtak meg, hanem talán maga a nép is. A Balatonról azonban a népvándorlások idejéből nem tudunk semmit. Nem tartozik a hidrografia keretébe azoknak a történelmi eseményeknek és emlékeknek a felsorolása, amelyek a magyarság idejéből a tóra és környékére vonatkoznak. A térképeken lassan fejlődik a tó helyes alakja s igen régi térképek feltüntetik már Tihanyt, azután meg a somogyi és a Szigliget-vidéki mocsarakat. (PL. a ScHRAEMBL-féle atlasz, GÖRÖG és KEREKES atlasza stb.) Nevezetesek azonban hidrográfiai szempontból a következők: 1. A Balaton nyugati végződése rendesen bizonytalan. Ennek az oka a KisBalaton és a Zala alsó völgyének mocsaras jellegében keresendő. A Kis-Balaton majdnem szemünk láttára szűnik meg tó lenni s változik olyan mocsárrá, mint amilyen a Zala szabályozása előtt a Zala alsó völgye lehetett Zala-Apátitól délre talán egész B.-Magyaródig, vagy még tovább. Ennek az alsó Zala-völgynek hajókkal járható, nyilt víznek kellett lennie időszámításunk első évezredében, mert a rómaiak a IV. században építették a zalavári vízi várat, amelyet PRIVINA szláv fejedelem a IX. században helyreállított. A vár utolsó maradványai a Zala balpartján vannak, kis szigetszerű magaslaton, ott, ahol Zalavárról átvisz az út a Zala alluviális síkságán, hogy az Esztergál-Szabar között húzódó országútra juthassunk. A vár romjaiból ma alig van valami, de RÖMER FLÖRIS idejében még elég jó állapotban volt az építmény, hogy legalább főbb vonásairól 1 Lásd HKNSZLMANN IMRE: Római gátak Fehérmegyében. Arch. Ért. 1875. 72—78. lap. Továbbá OLÁH JÁNOS: Balaton melyéki tudósítások barátságos levelekben. Tudományos Gyűjtemény, 1834. III. 53 — 55. oldal és Regélő, 1834. 27—28. oldal. 2 SZTRIPSZKY HIADOR: AZ erdélyi halászat ismeretéhez. Kolozsvár, 1908.
