A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
A FOSSZILIS NÖVÉNYRÉSZEK MEGHATÁROZÁSÁRÓL. A különböző geologiai korok növényzetét nagyrészt egyes töredékekből ismerjük, a melyek mint levél-lenyomatok, megszenesedett vagy kövesedett virág-, termés-, szár- és farészletek fordulnak elő. Az egyes fosszilis növények rendszertani helyzetére tehát csakis e töredékekből áll módunkban következtetni. Meghatározásaink pedig annál biztosabbak, mennél több és rendszertanilag mennél értékesebb részét bírjuk valamely fosszilis növénynek; ellenben pedig mennél nagyobb hézagokat kell a meghatározáskor körülbelüli következtetések segítségül vételével áthidalni, annál kétesebb értékű lesz az eredmény. A fosszilis növényrészletek meghatározásában kétségtelenül, rendesen igen nagy hézagokat kell megközelítő következtetésekkel kitölteni és a legtöbb szerző leírásában sokat elhallgat, a mit meg kellett volna mondania és többet mond, mint a mit botanikai alapon az illető növényrészről megállapítani lehet. A paleofitologia adatait e szempontból mérlegelve, a meghatározásokat két czél szolgálatában állóknak kell tekintenünk. Ezek közül az egyik a botanikának szól és ezzel kapcsolatos az, hogy az illető növény egész valójában behatóan ismeretessé váljék, vagyis rendszertanilag pontosan meg legyen határozva. A másik czél pedig a geologiát szolgálja és ez látszólag megelégszik azzal, hogy az illető növény, vagy növény-fragmentum felismerhetően le legyen írva, s mint ilyen az egyes geologiai rétegek jellemzésére fel legyen használható. A geologus szempontjából tehát a fosszilis növény neve csak név, a mely nem kell, hogy egyúttal rendszertani kijelentés is legyen, s maga a növény, vagy annak egy fragmentuma csak eszköz — akár csak egy hieroglifa — a mely annál értékesebb, mennél kizárólagosabb jelét képezi valamely geologiai rétegnek. Kezdetben, a mikor a meghatározott s leírt fosszilis növényrészek száma csekély volt és minden új volt, a mit találtak, mind a két czél szempontjából igen kevéssel beérték a szerzők. Minden ujabb fosszilis növénymaradvány egy meglepetés volt a tudományra, és örömmel publikált eredmény volt már maga az is, hogy a fosszilis növényrészek a recens flóra egyes alakjaihoz egyáltalán hasonlíthatók. Jellemző faji sajátságok keresésével, ezek behatóbb mérlegelésével és diagnosztikai értékével nem sokat törődtek, s az egyes példányok rossz megtartottsága sem akadályozta azt, hogy mindent meghatározzanak. A csupán főbb vonásokban kimutatott, körülbelüli analógia is elegendő volt ahhoz, hogy az illető növényt tudományos genus- és species-névvel az irodalomba bevezessék. Arra, hogy a megközelítőleg meghatározható fosszilis növények fajai, a hovatovább nagyobb számmal felszínre kerülő növénymaradványok meghatározásához alapot is
