A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Kormos Tivadar: Új adatok a balatonmelléki alsó-pleisztoczén rétegek geologiájához
. 38 Uj adatok a balatonmelléki alsó pleisztoczén rétegek g eol ogiájához és faunájához. NEM : Melanopsis FÉR. Fagotia Esperi FÉR. A Kavicsosdomb agyagos rétegeiben gyakori. A Balatonmellék pleisztoczén faunájában új. Típusos plioczén reliktum. (71.) Microcotpia acicularis FÉR. Siófok mellett a 8. és 15. rétegben, valamint Városhidvég mellett, a Kavicsosdomb iszapos, kavicsos agyagrétegeiben fordul elő. Az a körülmény, a mit már WEISS is észrevett, 1 hogy t. i. a városhidvégi rétegekben oly gyakori IIemisinus acicularis és Theodoras Prevostianus a sáfránykerti magaspart rétegeiben csak szórványosan fordul elő, talán nem annyira a nagyobb korkülönbség, mint inkább a sáfránykerti és városhidvégi üledékeket lerakott pleisztoczén folyóvizek fizikai tulajdonságainak eltérése mellett szól. Én a magam részéről, a már fentebb említett indokok alapján hajlandó vagyok a mostani Kavicsosdomb helyén hajdani termális vizeket feltételezni, a melyeket, mint tudjuk, ez a két faj nagy előszeretettel választ tartózkodási helyül (p. o. Tata, Vöslau, Tapolcza stb.). A Hemisinus acicularis-nak imputált korjellemzőséget WEISS , úgy gondolom, túlbecsüli. 2 Ez a faj az előbbivel együtt kétségtelenül plioczén reliktum ugyan, de mint tudjuk, egyike azoknak, a melyek a pleisztoczén kor időviszontagságait túlélték és napjainkban széleskörű elterjedtségnek örvendenek. Én egy ilyen nagy függőleges és vízszintes elterjedésül fajnak, a mely a fiatalabb pleisztoczén üledékek nagy részében csak azért nincs jelen, mert azok nem folyóvízi lerakodások, nem tudok különösebb korjellemző sajátságot tulajdonítani. NEM: Neritina LAM. (100.) Theodoxtis Prevostianus C. PER. Neritina danubialis ZGLR. WEISS , i. h. 24. 1. II. tábla. Erről a fajról irodalmunkban már sok szó esett. Az 1905. évig terjedő irodalmat egy régebbi munkámban 3 már felsoroltam s így ennek ismétlésébe most nem bocsátkozom, hanem csakis azoknak a tanulmányoknak a megemlítésére szorítkozom, a melyek későbbi keletűek. 1906-ban ulaltam először arra, hogy a WEISS-ÍŐI Siófokról és Városhidvégről említett Neritina i nem danubialis, hanem Prevostianaf Ugyanabban az évben dr. Soós FAJOS foglalkozott a magyarországi neritinákkal. 3 Ebben a tanulmányában azzal a régebbi felfogásommal, hogy a tatai pleisztoczén 1 I. h. 33. l. 5 I. h. 34. I. 3 A Püspökfürdő hévvízi faunájának eredete. Földt. Közi. XXXV. köt. 30. 1. 1905. 4 I. h. 24. 1. H A balatonmelléki diluviális neritinákról. Földt. Közi. XXXVI. köt. 295 - 96. 1. 6 A magyarországi neritinák kérdéséhez. Annales Musei Nationalis hungarici. IV. 1906. 450—56. 1.
