A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 41 vettem az edények s általában az elemi alkotórészek többi sajátságát: topográfiái elhelyezését, méreteit, alakját stb. Az első csoportban említett sajátságok szerint először is Közép-Európa recens fás növényeit vettem figyelembe, s minden hisztologiai rendszer követése nélkül mentem végig az egyes családokon, azonkívül pedig azt a 105 családot (illetőleg egyes esetekben genust), a melyet SOLEREDER (37), mint olyant sorol fel. melynek fája udvaros gödörkékkel biró prosenchymát tartalmaz. A családokat felírtam sorba, és az egyes családok után a fenti sajátságok előfordulását, vagy hiányát egy vonással, illetőleg hiányjellel jelöltem. Miután így az összes családokon átmentem, kiderült, hogy az összes, az első helyen említett hisztologiai sajátságok csakis a Magnoliaceae, Ternstroemiaceae és a Cupuliferae családban fordulnak elő. A bélsugarak vastagságától és sejtjeik gödörkézettségétől eltekintve azonban még más családok is tekintetbe jöhetnek; így különösen a Monimiaceae, Hamamelidaceae, Rosaceae, Bixaccae s Comaceae családok, valamint a Trochodendraceae, a mely utóbbit azonban a Magnoliaceae-hcz csatoltam. Természetes, hogy ha más és más sajátságot hagyunk tekinteten kívül, úgy a legbonyolultabb kombinácziók merülhetnek fel; azonban azt kutatni, hogy melyik kombináczió árulja el ez esetben legbiztosabban a természetes rokonságot, a mai rendszertani hisztologiai ismereteink mellett, a bevezetésben elmondott okokból, meddő fáradozás volna. Meg kellett tehát elégednem az így elért eredménynyel. Az utóbb felsorolt családokba tartozó fás növényfajok fájának hisztologiai szerkezete iránt részben az irodalomból, részben közvetlen vizsgálatok által tájékozódást szerezve, arra az eredményre jutottam, hogy csakis a Magnoliaceae és Ternstroemiaceae család fajai vehetők figyelembe. — Hogy mily hisztologiai sajátságok folytán kellett egyik családot a másik után tekinteten kívül hagyni, azt részleteznem messze vezetne. A legtöbb esetben úgy áll a dolog, hogy az illető család vagy genus fajain együttvéve előfordulnak a kövületünk összes, vezérfonal gyanánt felvett sajátságai; külön-külön véve azonban egyik fajon, illetőleg hisztologiai szempontból egyesíthető fajcsoporton sincsenek azok meg. — A Ternstroemiaceae és a Magnoliaceae közt választani meglehetősen nehéz s bizonytalan dolog. Oly széles bélsugarakra, mint a minők a kövületünkön vannak, egyik családban sem akadunk. Különben pedig a jellemvonások majdnem egyformán szólnak mind a két család mellett, s hogy mégis a Magnoliaceák-kai hoztam a kövület nevét kapcsolatba, az azért történt, mert a Ternstroemiaceae család eddig ismeretes fafajainak (28, 37 7 8, 38 15 2) különböző szerkezetű típusai között, egyetlen olyan módon kombinált szerkezetre sem sikerült akadnom, a mely annyira is hasonlított volna kövületünk szerkezetéhez, mint a Magnoliaceae közül a Magnolia-k fája. A Ternstroemiaceae fajainak MOLISCH (28) által megállapított hisztologiai sajátságai ugyanis elütnek kövületünk szerkezetétől: az edények spirális vastagodásának hiányában, a parenchymsejtek tangencziális sorokban való elhelyezésében és a bélsugarak vékonyságában. Ezenkívül pedig kövületünkön a parenchymsejtek conjugatíóját sem tapasztaltam és az edények sokkal számosabbak, mint a Ternstroemiaceae UUL 21. kép. A Magno lit es silvatica bélsugár-sejtjei. Fönt, balról a magas, pallissadszerü sejtek. 220/1.
