A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
40 4. balatoni f osszilis fák monográfiája. 40 sok helyen azonban sajátságos, hálózatos vagy pedig apró, kerekded hólyagocskákhoz hasonló rekeszekre osztja e sejteket, mintha apró thyllisek nyomultak volna ezek belsejébe (18. kép). Az edények közötti szövetet nagyrészt prosenchyma teszi, a mely, úgy látszik, egyforma alkotású sejtekből áll. Ezek hosszú, kihegyezett sejtek; faluk eléggé vastag (19. kép) és ferdén álló, hosszúkás szádú udvaros gödörkékkel vastagodott. E szerint ezek tracheidáknak, még pedig vastag faluk következtében rost-tracheidáknak tekintendők. A bélsugarak számosak, vastagok és magasak; sejtjeik a radiális (18. kép) és tangencziális (20. kép) csiszolatokon kivehetőleg, különféle nagyságúak; a keresztmetszeten 2 —17 sejtnyi vastagok. A tangencziális csiszolatokon a vastagabb bélsugarakat 6 -15 mm. magasaknak mértem, de jóval magasabbak is vannak; azonban ezeket, miután a csiszolatok szélein túlterjedtek, nem mérhettem meg. A bélsugársejtek magassága a tangencziális csiszolatokon átlag 35—40 p.. Egy 14 mm. magas bélsugárban tehát 350—400 sejt-emelet foglal helyet. A sugárirányú hosszcsiszolatokon kivehető, hogy a bélsugarak szélső sejtjei, de néhol a középen is egyes sorok sejtjei magasabbak, mint szélesek; két-három fekvő sejt magasságát elérik (18. és 21. kép). Ezek a KNY által leírt (22) palissadsejtekhez hasonlóak; hogy azonban a sejtközi csatornák hiányában és a gödörkézettség tekintetében is egyeznek-e azokkal, az nem volt a csiszolatokon kivehető. A bélsugarak a keresztcsiszolatokat, szabad szemmel nézve, sávokra osztják, mintha ezek alkotnák a tenyészeti gyűrűket. A kövületek megtartása a legtöbb esetben igen rossz. Miután azonban a csiszolatokon, itt-ott kisebb (mikroszkopikus) kiterjedésben, jól megtartott részletek is előfordulnak, és 12 kövület-darabból, összesen 36 csiszolatom volt, sikerült ezeken az összes leírt hisztologiai sajátságokat felismernem. A megállapított sajátságok közül a meghatározásban vezérfonal gyanánt, első sorban a prosenchymának udvaros gödörkés voltát, ezután pedig az edények csavaros vastagodását és létrás perforáczióját, az edények és a parenchyma közötti nagy, egyszerű gödörkéket s a vastag bélsugarakat vettem. Az itt megadott sorrenddel egyúttal jelzem az egyes sajátságok rendszertani értékének a meghatározásban szem előtt tartott sorrendjét is. Másodsorban természetesen figyelembe 19. kép. Magnolifes silvaíica. Keresztmetszet. 640/1. 20. kép. Magnolites silvaíica. Tangencziális hosszmetszet, rm bélsugár. 180/1.
