A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája

4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 39 sodott sejtekből álló réteg is. E réteg felé az edények megritkulnak és meg­kisebbednek. Míg ugyanis itt az edények 30—48 (j, átmérőjűek, addig a tenyészeti gyűrű belső részén 55—92 JJ. szélesek. Ez adatokhoz hozzá kell fűznöm, hogy a méretek idős törzsek külsőbb részeire vonatkoznak, mert a tenyészeti gyűrűk csekély görbülete nagy rádiusra mutatott. Különben is a méreteket az összes darabokon közel egyformáknak találtam, a melyek mind nagyobb törzsekből eredtek. Az edények a keresztmetszeten, az említett tenyészeti gyűrű-határtól elte­kintve, egyenletesen vannak elosztva (II. tábla, 4. kép). Ezeket egymástól rendesen 2—3 sejtsor választja el, de néhol 2—3 edény érintkezik is egymással. Az edények tehát sűrűn állanak. Bennük igen gyakoriak a thyllisek, melyek a keresztmetszeten kitöltik az edény nyílását, vagy — ha több is van egy magasságban, — azt reke­v t tr vt P vi P 18. kép. Magnolites silvalica. Radiális hosszmetszet; z> 2, z> 3 edények; tr rost-tracheida; p parenchym-sejtek; rm bélsugár. 160/1. szekre osztják; a hosszmetszeten pedig, keresztfalak módjára osztják kisebb-nagyobb rekeszekre az edények üregét (18. kép, vj). Az edények falai csavarosan vastagodottak és különféle gödörkézettséget mutatnak. E gödörkéket, a csiszolatok egyikén sem tudtam nagyobb, összefüggő fal-felületen megfigyelni, mert csak itt-ott volt egy-egy kisebb falrészlet jól meg­tartva. Az így megállapítottak szerint, az edényeknek egymással érintkező falában udvaros gödörkék, a rost-tracheidákkal érintkező falrészeikben szintén udvaros, de ritkábban álló gödörkék s a parenchymával érintkező falrészekben aránylag nagy, elliptikus, egyszerű gödörkék foglaltak helyet (18. kép, »,). Az edények végfalai ferdén állók és létrás áttörésűek; a létrafogak száma magas. — E létrafogakat (18. kép, v 3) a csavaros vastagodástól (18. kép, v. 2\ csak helyenként és nehezen lehetett megkülönböztetni. Az edényekkel többnyire vékonyabb falú, parenchymas sejtek határosak, a melyek a rendes faparenchyma sajátságaival bírnak. Ezek, valamint a bélsugár-sejtek s itt-ott az edények is, sárgás-barna anyagot tartalmaznak, a mely valamely vála­déknak, valószínűleg gesztképző-anyagnak a megkövesedése folytán maradt meg e sejtekben. A parenchymás sejteket ez az anyag sok helyen egyenletesen tölti ki,

Next

/
Oldalképek
Tartalom