A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
178 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. A táblázatból világosan látható, hogy a pannóniai emelet rétegei miként települnek egymásra. I. Legrégibbek azok a rétegek, melyek Peremarton határából, a Peremartonierdőből ismeretesek s Congeria Mártonfii LÖRENT. var. pseudoauricularis LÖRENT., Congeria ornithopsis BRUS., Cong. Doderleini BRUS., Limnocardium Andrusovi LÖRENT., Limnocardium Andrusovi LÖRENT. var. spinosum LÖRENT., Ancylus illyricus NEUM., Melanopsis (Lyrcaea) Martiniana FÉR., Melanopsis (Lyrcaea) impressa KRAUSS var. Bonellii E. SISM., Melanopsis Bouéi FÉR., Melania (Melanoidesj Vásárhelyii HANTK. sp., Orygoceras-ok stb. fajokkal vannak jellemezve. II. Ennél fiatalabb az a réteg, mely Tihanyban a Gödrösoldal alján van föltárva. 1 Ezt a Congeria ungrda-caprae MÜNST. tömeges föllépése jellemzi. III. Közvetlen e fölé telepszik az a rétegcsoport, melyet a Congeria triangularis és Cong, balatordca tömeges föllépése jellemez. Míg az előző két szint csakis egy-egy helyen van föltárva; addig ez a szint van a Balatonmellékén a legjobban kifejlődve úgy a rétegek vastagságát, mint ezek vízszintes elterjedését illetőleg. A tihanyi Fehérpart, a Fonyódhegy, a balaton-földvári és boglári meredek partok rétegei — a felső pár métert leszámítva —, továbbá az enyingi Horgasutczában és úsztatónál, valamint Sió-Maroson föltárt réteg, sőt valószínűleg a zalaapátiak 2 is mind ebbe a szintbe tartoznak. Táblázatomban 23 föltárás anyaga van szembeállítva, melyek mind e szint rétegeit tárják föl. F 23 helyen föltárt réteg közül csak a kővágó-őrsinek és zalaapátiinak ide tartozandóságához férhet némi kétely. Bár a beréndit és uzsa-majorit is csak azon alapon veszem ide, hogy benne a ritka Congeria Czjzeki PARTSCH az uralkodó, mely Radmenestről is a Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintből ismeretes. A tőlem emiitett 23 helyen kívül HALAVÁTS még 9 mást említ, melyek mind a Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintet tárják föl. Különösen érdekes, hogy ennek a szintnek van szárazföldi faciese is helix-tkkel, buliminus-okkal és triptychia-kkal. F faciesbeli kifejlődést eddig csakis Fonyódról ismerjük. A Congeria triangularis és Congeria balatonica tömeges föllépésével jellemzett szintet HALAVÁTS a vivipara-k eloszlása alapján négy alcsoportra osztja. Az alsó részben szerinte a vivipara-k közül csakis a Vivipara Sadleri PARTSCH van meg; a másodikban a Viv. Sadleri és Viv. cyrtomaphora együtt, erről az «alcsoportéról azonban maga HALAVÁTS ezt írja: «hogy ez az alcsoport az előbbenivel egy-e vagy tán valamivel magasabb szintájat képvisel-e ? azt az adott körülmények között bajos eldönteni». A harmadikban a Viv. cyrtomaphora szerepel egyedül. Ebbe a harmadik «alcsoportéba 3 réteget vesz HALAVÁTS, a kenesei Itató-árok alsó rétegét, a tihanyi Fehérpart felső fossiliás rétegeit és a Fonyódhegy alsó rétegét; eddig én a két utóbbi helyen gyűjtöttem csak, elég nagy mennyiségben a Sadleri-1, de meg vagyok győződve, hogy a kenesei Itató-árok alsó rétegében is megvan. Ez mindenesetre arra késztet, hogy ezt a harmadik «alcsoport >-ot is összevonjuk a másodikkal és ezt pedig — amint maga HALAVÁTS is hiszi — az alsóval, illetve elsővel. A legfelső «alcsoport»-ot pedig a Viv. Lóczyi HALAV. jellemezné. Erről saját 1 Vörösberényben a víz szélére a Balatonból kerültek ki e szint kövületei. — LÓCZY. 2 NEUMAYR ezeket «Die Congerien- und Paludinenschichten Slavoniens etc.» czímü munkájában a 89. lapon a kenesei és görgetegi faunával együtt a középső-paludina rétegekbe (középsőlevantei emelet) helyezi.
