A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
179 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. megfigyeléseim alapján keveset mondhatok, mindössze annyit, hogy a Bábonyban magasabb szintben van meg s így szintjelzó'nek — véleményem szerint — ez sem tekinthető. Ha a Cong, triangularis és C. balatonica tömeges föllépésével jellemzett szintet HALAVÁTS nyomán a vivipara-k alapján tényleg alcsoportokra lehetne osztani akkor is ezt kizárólag lokális jellegűnek kellene tekinteni, mivel Magyarország más területén e rétegek egészen más kifejló'désűek, amint majd erről más helyen szólani fogok. Az pedig, hogy egyik helyen a Vivipara Sadleri, másikon pedig a Vív. cyrtomapliora uralkodik, kizárólag faciesbeli jelenség, vagyis helyi jelenség, amint hogy e szinten belül a két jellemző congeria közül is az egyik helyen a triangularis, másikon pedig a balatonica van sokszorosan túlsúlyban. IV. Az e fölé települő rétegcsoport a balatonmelléki pannóniai képződményeknek a legváltozatosabb kifejlődésű rétegcsoportja. Ezek azok a rétegek, melyek a NEUMAYR-től fölállított és HÁLAVÁTS-tól körvonalzott Congeria rhomboidea szintjének felelnek meg. A típusos kifejlődés azonban Cong. rhomboidea-va\ csakis Arácson van meg. Máshol más alakok jellemzik e szintet s e szerint három facies különböztethető meg e szinten belül. 1. Azokat a lelethelyeket, melyeken a Congeria rhomboidea szint valamely jellemző alakja uralkodik, a Cong, rhomboidea faciesbe veszem. így a keszthelyi homokkövet, melyben a Limnocardium Schmidti M. HÖRN , és Congeria croatica BRUS. ? van meg; a ságvári és hegymagasi agyagos homokrétegeket, melyekben a Dreissensia auricularis FUCHS sp. van nagy mennyiségben, továbbá a Zsid fertőshegyi rétegeket és a sümegi Valenciennesia Reussi NEUM.? tartalmú homokos agyagot. 2. Ezekkel szemben a rétegeknek egy másik csoportját a vivipara-k (Vív. kurdcnsis LÖRENT., Vív. gracilis LÖRENT., Vív. balatonica NEUM.) továbbá a Congeria spinicrista LÖRENT. és Prosodacna Vutskitsi BRUS. tömeges föllépése jellemzi. Ez az a facies, melyet HALAVÁTS «Limnocardium Vutskitsi-s rétegek»-nek nevez. Ide tartoznak a köttsei, karádi, túri, tabi, bábonyi, jankovics-pusztai, landor-pusztai, rádipusztai, lengyel-tótii, öreglaki, nagy-berényi és szárazdi faunák. 3. Az eddigiektől legeltérőbb kifejlődésű az az édesvízi facies, mely leginkább Öcs és Nagy-Vázsony környékén van kifejlődve, de megvan Fonyódon és Kenesén is. HALAVÁTS a balatonmelléki pannóniai képződmények petrografiai minőségérő] szólva (62. lap.) helyesen jegyzi meg, hogy «az üledék felső részében egy vagy két vékony, elszenesedett növényi maradványokat tartalmazó fekete agyagréteg is fordul elő, jelezve a rétegsorban azt a szintet, melybe a Várpalotán 7 mm. vastagságban jelentkező lignittelep tartozik». Ebbe a szintbe tartozó zsíros bitumenes fekete agyag, vagy szenes réteg van a tihanyi Fehérpart felső meredek falában, valamint a balatonföldvári és fonyódi Fonyódhegy felső részében is (4. sz. réteg). 1 Ezek az említett meredek falak felső részében a világosszínű rétegektől elütő sötétszínű padok vagy lencsék ugyanzokat az édesvízi alakokat tartalmazzák, mint az öcsi, nagyvázsonyi, Kenese fancséroldali és Budapest disznófői stb. édesvízi üledékek. HALAVÁTS az öcsi faunáról szólva azt helyesen egykorúnak mondja a Kenese fancséroldali faunával; s mindazonáltal a táblázatban az öcsi faunát helytelenül fiatalabbnak veszi, mint a fancséroldalit. HALAVÁTS az öcsi faunáról szólva (67. lap), mint különbséget kiemeli 1 Valamint a Balaton-Aliga déli vasúti állomás melletti nagy bevágásban. -- Lóczy. 12*
