A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez

164 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 4. Otolithus (Sciaenidarum) cfr. subsimilis SCHUBERT. (III. tábla, 25. ábra.) Egy a tó'lem ismert fajoktól eltérő példányt találtam Fonyódon, mely 3.2 mm. hosszú és 1*8 mm. széles, tehát karcsúbb, még a hozzá leghasonlóbb Ot. subsimilis ScHUB.-nél is. Sajnos, hogy csakis a külső felület tanulmányozható, miután a ketté vált példánynak belső lemeze lepattant. A gyengén domború külső felület erősen díszített, ugyanis a peremtől az otolithus közepéig terjedő hosszúkás duzzadékok fedik. E faj valószínűleg szintén új, de mivel a jellemző belső oldala nem tanulmányozható, egyelőre a hozzá leghasonlóbb Ot subsimilis miocén korszakbeli faj alakkörében hagyom, s mint cfr. subsimilis-1 említem. Lelethely: E fajnak egyetlen példányát találtam a C. triangularis és C. balatonica jellemezte szintben Fonyódon a vasútállomás mögötti homokgödör föltárásában. 5. Otolithus (Sciaenidarum) cfr. Lóczyi LÖRENTHEY. (III. tábla, 23. és 24. ábra.) E faj lehet, hogy később új fajnak fog bizonyulni, ha az Ot. Lóczyz-nak több és épebb példányát fogjuk ismerni, s így azokat a határokat is, melyek között ingadozik, vagy esetleg teljesen összevonható lesz az Ot. Lóczyi-va\. Példányaim annyiban térnek el a Ot. Lóczyi-tó\, hogy bár a külalakja nagyjából veséded, a háti perem mégsem egészen egyenes, hanem középen kevéssé domború, továbbá míg az Ot. Lóczyi elől a cranialis és hátul s caudalis végén egyenlően lekerekített, addig a cfr. Lóczyi hátul keskenyebb s így erősebben kikerekített mint elől. A cfr. Lóczyi-nak többnyire kopott külső felületi pereme úgy látszik köröskörül barázdált s így léczalakú duzzadékokkal diszített, a középrésze pedig sima. A sulcus acusticus mindkét fajnál eléggé bemélyed és élesen határolt és alakra egyező. Az ostium mindkét fajnál egyező, a cauda egyenes része valamivel hosszabb, mint a kampósan lefelé hajló vége, míg az Ot. Lóczy-nál e két rész egyenlő hosszú és a vége nem kampós. Vannak példányaim, melyeknek a külső felülete gyengén, másoknál erősebben domború, majd pedig homorú; belső oldala gyengén domború. Lelethely: Míg az eddigi fajok mind a Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintből valók, addig ez a magasabb Congeria rhomboidea szint Cong, spinicrista és Prosodacna Vutskitsi jellemezte facieséből való. A tabi Retkesárok téglavetőjéből kapott anyagból 5 jobb és 6 belteknőjét iszapoltam.ki, melyek nagyságra nézve igen változók. Vannak a 2 mm.-tői a 6 mm. átmérőjű példányokig változók. 6. Otolithus (Sciaenidarum) sp. ind. Ezeken kívül van még néhány fajilag meg nem határozható otolithus om Tihanyból a Fehérpartnak mind a három szintjéből; továbbá a zala-apátii 2b-vel jelzett rétegből.