A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
III. ÖSSZEFOGLALÁS. A bevezető részben elmondottam mind azt, amit az egyes lelethelyekről, ezek rétegviszonyairól és az egyes rétegek faunáiról kell tudni. A lelethelyeket abban az egymásutánban közöltem, amint ezek először a Balaton északi partján, majd a délin sorban, egymástól kisebb-nagyobb távolságban vannak. Az itt megismertetett lelethelyek kétharmada az irodalomban eddig ismeretlen volt. A már ismert lelethelyek faunája pedig annyira megbővült újabbi gyűjtéseink alapján, hogy csak most lehet a faunákról teljes képet nyerni s így lehet a szintezést, valamint az egyes rétegeknek más rétegekhez való viszonyát megállapítani, vagy az eddigi nézeteket javítani. — Kiterjeszkedtem arra is, hogy miként fejlődtek a balatonmelléki pannóniai emeletbeli rétegekre s föltárásokra vonatkozó ismereteink. Amit az egyes nemekről és fajokról, azok vízszintes és függélyes elterjedését, vagy az egyes fajok faji jogosultságát illetőleg, elmondhattam, azt a paleontologiai részben mondottam el; most még a fauna könnyebb áttekinthetésének czéljából táblázatba foglalom össze az összes fajt, hogy azoknak tér és időbeli elterjedését szembeötlőbbé tegyem. Kereszttel (-J-) jelölöm meg elől azokat a fajokat, melyek a Balatonmellékére újak és csillaggal (*) azokat, melyeket HALAVÁTS «A balatonmelléki pontusi korú rétegek faunája» czímű munkájában nem említ. Csillaggal jelölöm meg végre azokat a lelcthelycket, melyek az irodalomban c munkám megjelenéséig ismeretlenek voltak A magyarországi pannóniai rétegek sztratigrafiájáról óhajtok még röviden szólani. Nem akarom itt rétegeinket a pannóniai medencze közelfekvő nyugati öblének — a wieni medenczének— pannóniai rétegeivel párhuzamba'állítani, csak annyit jegyzek meg, hogy a mi Congeria triangularis jellemezte szintünk nem azonos a wieni medencze legalsó s az irodalomban ugyancsak Cong, triangularis néven szereplő fajjal jellemzett szintjével. A wieni medencze Cong, triangularis-z részben a Cong, ornithopsis Büus.-al, részben pedig a Cong. Hörnesi BRUS.-vei azonos, s így az ezeket bezáró rétegek mélyebbek, mint a mi Cong, triangularis jellemezte rétegeink s legnagyobbrészt a mi alsó-pannoniai emeletünkkel azonosak. Végül válaszolni óhajtok HALAVÁTS-nak az imént említett «Balatonmelléki» munkájában hozzám intézett soraira. Míg HALAVÁTS a Balatonmellékéről 88 fajt, addig én 217-et írtam le, melyek 3 foraminifera, 40 mollusca és a Sciaenidac-ken belül lehet, hogy szintén több nembe tartoznak. Tehát összesen legalább 44 nembe tartozik az itt leírt 217 faj, melyek között 19 új faj és 3 új változat (varietás) van. Faunámban 104 olyan faj van fölsorolva, mely a Balatonmellékéről még teljesen új és 128 olyan, melyet HALAVÁTS nem említ a balatonmelléki munkájában. Ezt a számbeli különbséget némileg megmagyarázza az, hogy három olyan kövületes szint faunáját is ismertetem a Balatonmellékéről, mely innen teljesen új, ez az alsó-pannoniai emelet (Peremarton), a típusos Cong, rhoniboidea szint (Arács) és az Unio Wetzlerl-s szint (Zsid, Peremarton, Fonyód). Ezenkívül ismertetem a kövület nélküli levantei emeletet Fonyódról. HALAVÁTS 13 lelethely 30 rétegének faunáját ismerteti, míg én 31 lelethely 69 rétegét, melyek között 48 részben új lelethelyről, részben új rétegből van anyagom.