A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunójához. 163 kevéssé bemélyedt; az ostium és cauda csaknem egyenlő hosszú. Az ostiumot felül gyengén, alul pedig erősen ívelt vonal határolja. A caudának a vízszintes és kampósan lefelé hajló része — amennyire ez megítélhető — csaknem egyenlő hosszú. Ez alak legjobban hasonlít az alak és a külső felület diszítését illetőleg az Ot. similis KOKEN 1 és Ot. subsimilis SCHUBERT 3 fajokhoz, bár úgy e tekintetben, valamint a sulcus acusticus kifejlődését illetőleg mindkettőtől lényegesen eltér, amennyiben a cauda úgy az Ot. similis mint Ot. subsimilis-né\ jóval hosszabb mint az ostium, míg ez új fajnál ellenkezőleg az ostium hosszabb valamivel. Hossza: 4 mm., szélessége 3 mm., vastagsága: 07 mm. Lelethely: Egy példányát találtam e fajnak a tihanyi Fehérpart felső (III.) rétegében, hármat Fonyódon a Fonyódhegy alsó (1. sz.) rétegéből a szállodával szemben és egyet a vasútállomás mögötti homokgödörben. 3. Otolithus (Sciaenidarum) Lóczyi nov. sp. (II. tábla, 8. ábra.) E faj egyetlen példányának külalakja veséded, a hátiperem egyenes, míg a hasi domború ívet formál, elől a cranialis és hátul a caudalis végén egyenlően lekerekített. Mind a külső, mind a belső felület domború, csak a külső valamivel erősebben domborodik. A kopott külső felület hasi pereme igen gyenge, hosszúkás duzzadékokkal diszített; míg a háti peremnek, különösen a hátsó caudalis részét, ritkábban álló és az otolithus közepe felé mélyebben benyúló léczalakú duzzadékok, a felületet pedig javarészben benyomatszerű kerek foltok díszítik, amint ezt az ábrán jól látni. A belső gyengébben domború felületen a sulcus acusticus eléggé bemélyed és élesen határolt. Az ostium és cauda egyenlő hosszú. Az ostium felül gyengén ívelt és caudalis vége felé kevéssé homorú ívet formál, míg alul erősebben ívelt vonal határolja. A cauda egyenes és lefelé hajló vége körülbelül egyenlő hosszú; a vége nem hajlik kampósan lefelé, mint az eddigi fajokon, hanem amint az ábrán is elég jól látni, gyenge fokú a lefelé hajlás. Példányom hasi pereme egy kis darabon megsérült s ott igen szépen látni, hogy fiatalabb korban a külső felületet a széleken erősen kiálló léczalakú duzzadékok díszítették s erre később a fejlődés folyamán új mészréteg rakódott; úgy hogy most a lekopott felületen csak a duzzadékok tetejének az átmetszeti körvonalai mint valami izombenyomatok jelennek meg. A felület közepe felé lévő kerek lenyomatszerű foltok arra vallanak, hogy fiatalabb korban e példány közepe kerek dudorokkal volt diszítve. E megfigyelésem arra vall, hogy a külső felület díszítése a fejlődés folyamán változik s így állandó faji jelleget nem formálhat. Hossza: 6 mm., szélessége: 4 mm. és vastagsága 1'5 mm. Lelethely : Egyetlen baloldali hallókövét találtam e fajnak a tihanyi Fehérpart felső (III.) rétegében. 1 KOKEN: Neue Untersuchungen an tertiären Fisch-Otolithen; Zeitschr. d. deutsch, geoiog. Gesellsch. 1888. Bd. XL. P. 284. Taf. XIX. Fig. 10, 11, 14. 2 SCHUBERT: Die Fischotolithen des österr.-ungar. Tertiärs. P. 309. Taf. X. Fig. 12. 11*
