A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez

162 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. Most, hogy SCHUBERT a fiatalabb harmadkorú képződményeinkben előforduló otolithuso-okaA meghatározta s megismertette, meg lehetett állapítani, hogy a tinnyei Otolithus-ok is Sciaenidae-\itö\ valók s így a társaságukban előforduló garatfogak is inkább valamely Sciaenidae-nek lesznek a fogai. A balatonkörnyéki pannóniai rétegekből gyűjtöttem néhány példányt, melyeket dr. SCHUBERT úr szíves közreműködésével Wienben meghatároztam, s kitűnt, hogy három új fajhoz tartozik, kettő pedig biztosan nem határozható meg, azért mint cfr. Lóczyi-1 és cfr. subsimilis Schuberti-t említem föl. Ezek közül egyedül az Ot. cfr. Lóczyi LÖRENT. az a faj, melyet a Cong, rhomboidea szint Cong, spinicrista és Prosodacna Vutskitsi jellemezte facieséből ismerünk, a többi mind a mélyebb Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szint sajátja. 1. Otolithus (Sciaenidarum) Schuberti nov. sp. (II. tábla, 6. ábra.) Egy baloldali hallókövet találtam a tihanyi felső rétegben, melynek a hasi (ventralis) oldala erősen ívelt, csaknem félkör alakú, az ív legmagasabb pontja az ostrium fölé esik s így elől a koponya felé fordított (cranialis) végén széles kerekded, míg a koponyától elfelő fordított caudalis végén hegyesedő. Míg a hasi perem erősen domború, addig a háti (dorsalis) perem alig ívelt, csaknem egyenes. A külső felület kevéssé homorú s erősen díszített, míg a belső gyengén domború, sima. A külső felületet a peremen sugarasan elhelyezett hosszúkás duzzadékok (Wülste) és középen pedig néhány kerek duzzadék diszíti. A peremet diszítő duzzadékok közül legszabálytalanabbak, leghosszabbak s így befelé legmélyebbre nyúlok a háti perem duzzadékai. Ezek közül különösen középtájt van két egészen a központig nyúló duzzadék, melyek a háti peremen kifelé is kinyúlnak s így a háti perem körvonalát középen hullámossá teszik. A belső domború, sima felületen a sulcus acusticus érősen bemélyed. Az ostium és cauda csaknem egyenlő hosszú, az ostiumot felül gyengén, alul pedig erősen ívelt vonal határolja. A caudának a vízszintes és kampósan lefelé hajló része egyenlő hosszú. Hossza 5 mm., szélessége 35 mm., vastagsága 1 mm. E fajt dr. R. J. SCHUBERT úr tiszteletére nevezem el, ki a meghatározásoknál szíves volt útbaigazítani és a Wicnben készült táblákon az otolithus-ok kikorrigálására is készséggel vállalkozni, amiért e helyen is fogadja hálás köszönetemet. Lelethely: Egyetlen példányt találtam a tihanyi Fehérpart felső (III.) rétegében. 2. Otolithus (Sciaenidarum) pannonicus nov. sp. (II. tábla, 7. ábra.) Az egyetlen baloldali otolithus tojásdad alakú, minden pereme domborúan ívelt, a hasi perem kevéssel íveltebb mint a háti. A külső felület kevéssé homorú, míg a belső gyengén domború. A külső felületnek peremét sugarasan elhelyezett hosszúkás duzzadékok díszítik, míg a középső behorpadt részen sima A mellső (cranialis) peremét diszítő duzzadékok a legmélyebbre benyúlnak az otolithus közepe felé. A sulcus acusticus, amennyire a légbeliektől kirágott felületen megítélhetni,