A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
161 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. néven említ ilyen háromszögű fajt. HANDMANN leírása azonban nem kielégítő, rajzát pedig nem közli, úgy hogy nem lehet e két faj esetleges azonosságát egyelőre megállapítani. Példányaimon a színezés is nagyon jól látható. Vannak egyszínű szürkéssárga példányaim, a legtöbbnél azonban világos alapon sötét ibolyaszínű szabálytalan foltok láthatók, melyek néha egyesülnek maguk között szabálytalan sárgásfehér tereket hagyva. Máskor ismét világosabb ibolyaszínű zegzúgos vonalak díszítik a felületet. A növedékvonalak feltűnő erősek, kiállók. Lelethely: Ennek az alsó-pannoniai emeletben úgy látszik nagyon elterjedt fajnak a peremartoni anyagból 15 példányát preparáltam ki. 11. Neritina (Clithon) ind. sp. Van még a faunában néhány fajilag meg nem határozható Neritina is, melyeket TELEGDI ROTH LAJOS gyűjtött Tabról és pedig a Hőjegihegy jobb lejtőjének £-vel jelzett rétegéből a homokból és homokkőgumókból egyaránt, valamint a Csibehegy alsó <?-vel jelzett homokjából. Ugyancsak KORMOS TIVADAR gyűjtéséből is vannak közelebbről meg nem határozható példányok a zsidi Fertőshegyről. D. VERTEBRATA (PISCES). A fauna gerinczes maradványait halfogak és Otolithus-ok teszik. A tanulmányozás után kitűnt, hogy úgy a fogak, mint az otolithus-ok a Sciaenidae-k családjába tartozó halaktól származnak. Sciaenidae-kel. a pannóniai képződményekből először dr. R. J. SCHUBERT mutatta ki teljes biztonsággal otolithus- ok alapján Brunnból (Alsó-Auszfiából). 1 Brun n-ban «Congeria subglobosa PARTSCH., Cong, spathulata PARTSCH., Melanopsis Martiniana FÉR., Mel. vindobonensis FUCHS, Mel. Bouéi FÉR., Limnocardium apertum MÜNST., Limn. conjungens PARTSCH. és Unio atavus PARTSCH.» társaságában találhatók. A Sciaenidae-k családjába tartozó halaktól származóknak kell tekinteni itt a II. tábla 9., 10. és 11. ábrában rajzolt garatfogakat is, melyeket eleinte a Chrysophris fogainak voltam hajlandó minősíteni, mivel a Sciaenidae-k eddig kövült állapotban ismeretlenek voltak. Most, hogy dr. SCHUBERT az otolithus-ok alapján kimutatta, miszerint a Sciaenidae-k az ausztriai és magyarországi miocén és pliocén képződményekben meglehetősen el vannak terjedve, igen valószínűvé vált az a föltevés, hogy azok a garatfogak, melyeket eddig a Pycnodontidae-khez és Spaj'idae-khez voltunk hajlandók venni, legnagyobbrészben a Sciaenidae-ktől valók, így pl.: HANTKEN a tinnyei pannóniai emeletből Pycnodus Münsteri AG.-t említ, 2 én ezekről a tinnyei fogakról azt mondottam: 3 «hajlandó vagyok azt hinni — miután néhány a Sparidae-kre és pedig a Chrysophris és Sargus nemekre utaló fogat gyűjtöttem — hogy HANTKEN «Pycnodus»-a éppen úgy, mint az otolithus-ok is és több csonttöredék a Sparidae-ktől eredők». 1 Die Fischotolithen des österr.-ungar. Tertiärs. 1. Die Sciaeniden; Jahrb. d. k. k. geolog. Reichsanstalt. Bd. LT. Wien, 1902. 2 HANTKEN: Die Umgegend von Tinnye; Jahrb. d. k. k. geol. R.-Anst. Bd. X. Wien, 1859. 3 L ŐRENTHEY : Die pannonische Fauna von Budapest; Palaeontographica. Bd. XLVIII. P. 247. A Balaton tudom, tanulmányozásának eredményei. I. kőt. 1. rész. Pal. Függ. 11
