A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
158 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. neströl, — de itt is ritka — én seholsem gyűjtöttem, azt hiszem azonban a radmanesti fajtól elkülönítendő s ha nem tévedek, azonos azzal a fajjal, melyet BRUSINA az Iconographiájában Neritodonta Vetranici néven ábrázol (XV. tábla. 17. 18. ábra). Lelethely: HALAVÁTS a Balatonmellékének majdnem valamennyi lelethelyéről említi (10 helyről, 11 rétegből). Én is a legtöbb lelethelyemen gyűjtöttem. A tihanyi Gödrös-oldal alsó Congeria ungula-caprae-s szintjéből néhány, a Fehérpart középső (II.) rétegéből 7, a felsőből (111.) 2 és a Fehérpart alján lévő omladékban 12 példányát. A fonyódi Fonyódhegy alsó (1. sz.) rétegéből a szállodával szemben 1, a vasútállomás mögötti homokgödrökben pedig 2 példányát. LÓCZY Zala-Apátiban gyűjtött a 2. számú rétegből 5 és a 2^-vel jelzettből szintén ötöt. De nemcsak a felső-pannoniai emeletnek ebben a Cong, ungula-caprae, valamint a Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintjében, hanem a magasabb édesvízi szintben is gyűjtöttem példányait; így Fonyódon a Fonyódhegy 4. sz. rétegéből 3, Öcsön 2, a Nagy-Vázsony és Öcs közötti kocsiút árkából pedig 1 példányát. így a neritina-k között tényleg ez a legelterjedtebb faj. 3 Neritina (Clithon) crescens FUCHS. 1870. Neritina crescens F UCHS . — F UCHS : Fauna v. Radmanest. Pag. 352. Taf. XIV. Fig. 71—72. 1870. » » » — F UCHS : Fauna von Tihany. P. 538. 1902. Neritodonta » » — BRUSINA : Iconographia moll. foss. Taf. XV. Fig. 33—36. 1904. Neritina (Neritodonia) crescens F UCHS . •— HALAVÁTS : Pontusi irodalom. 74. lap. Ezt a gömbdedebb s általában kisebbre növő fajt már FUCHS említi Tihnnyból. Orsólemeze (Spindelplatte) sima s csakis ennek az egyenes és éles pereme van középtájt finom fogacskákkal diszítve, melyek csakis nagyon ép példányokon látszanak. A felületet barna fonalaknak finomabb vagy durvább hálózata díszíti, máskor függélyesen lefutó hullámos barna vonalak; vannak azonban egyszínű sötét szürkéslila színűek, sőt olyanok is, melyeknél e szürkéslila alapszínen fehér foltok vannak. Szóval díszítése a lehető legváltozatosabb. Lelethely: E faj már kevésbbé elterjedt, mint a V. radmanesti, én csakis Tihanyban gyűjtöttem a Fehérpart alsó (1.) rétegéből 3, a középsőből (II) 2 és a felsőből (III.) 7 példányban. Eddig csakis a felső-pannoniai emeletnek Congeria triangularis és C. balatonica jellemezte szintjéből ismerjük. 4 Neritina (Clithon) obtusangula FUCHS. 1870. Neritina obtusangula F UCHS . — F UCHS : Fauna v. Radmanest. P. 352. Tai. XIV. Fig. 73—74. 1870. » » » — F UCHS : Fauna von Tihany. P. 538. 1902. Neritodonta » » sp. — BRUSINA : Iconographia moll. foss. Taf. XV. Fig. 53—54. 1902. Neritina (Neritodonta) obtusangula F UCHS . — HALAVÁTS: Balatonmelléke. 35. lap. 1904. » » » » — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 75. lap. Ezt a felül lekerekített éllel díszített, Radmanestről leírt fajt FUCHS és HALAVÁTS is említi Tihanyból. Lelethely: A Balatonmellékének ez a legritkább Neritina faja. HALAVÁTS a tihanyi Echó alatti árokból gyűjtötte 3 példányát, én pedig a tihanyi Fehérpart középső (II.) rétegéből kettőt. Eddig csakis a felső-pannoniai emeletnek Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintjéből ismerjük.
