A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
156 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 18. Valvata (Aphanotylus) adeorboides FUCHS 1904. Valvata (Aphanotylus) adeorboides F UCHS . — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 81. lap. (Lásd ugyanitt az előző irodalmat). E faj eddig csakis Radmanestről volt ismeretes. HALAVÁTS nem említi a Balatonmellékéről. Én sok típusos példányát gyűjtöttem Tihanyban és Fonyódon. Lelethely: Eddig biztosan meghatározott példányait csakis a felső-pannoniai emeletnek Cong, triangularis és C. balatouica jellemezte szintjéből ismerjük. Én Tihanyban a Fehérpart alsó (I.) rétegéből 3, a felsőből (III.) 62, a Fehérpart alján kimosva 1, a szőlők alatti föltárásból pedig 55; Fonyódon a Fonyódhegy alsó (1. sz.) rétegéből, a szállodával szemben 36, a vasútállomás mögötti homokgödrökben pedig 2 példányát gyűjtöttem. 19. Valvata (Aphanotylus) kúpensis FUCHS 1870. Valvata kúpensis F UCHS . — F UCHS : Fauna von Tihany u. Kúp. P. 543. Taf. XII. Fig. 23—25 1877. » » » — FUCHS: Tertiärbildungen Griechenlands. Pag. 38. 1893. » » » — L ÖRENTHEY : Szegzárd, Nagy-Mányok ésÁrpád.108.(44.)ésl26.(62)' 1894. » » » — LÖRENTHEY: Kurdi fauna. 20. lap. 1902. » » » — LÖRENTHEY: Pannonische Fauna von Budapest. Pag. 280. 1902. Aphanotylus kúpensis F UCHS sp. — BRUSINA : Iconographia moll. foss. Taf. XIV. Fig. 28—31. 1902. Valvata (Aphanotylus) kúpensis F UCHS . HALAVÁTS: Balatonmelléke. 37. lap. 1904. » » V » — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 81. lap. Ez a V. adeorboides-né\ gömbdedebb liázú, magasabb tekercsű faj aránylag riika a Balatonmellékén. FUCHS Kúpról írja le, HALAVÁTS Hegymagosról, továbbá a kenesei és nagy-vázsonyi felső édesvizű faciesből említi; én ugyancsak ezekkel egykorú rétegekből említettem Szegzárdról, Nagy-Mányokról és Kurdról. Most Fonyódon gyűjtöttem olyan példányokat, melyeket e fajhoz veszek. Lelethely: E faj eddig csakis a felső-pannoniai emeletből ismeretes. A Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintből Fonyódról gyűjtöttem. A Fonyódhegy alsó (1. sz.) rétegében, a szállodával szemben 100 olyan példányt találtam, melyet ide vagyok hajlandó venni. Jobban el van terjedve a magasabb Cong, spinicrista és C. rhomboidea jellemezte szintben (Kurd, Szegzárd, Nagy-Mányok, Hegymagos), valamint az ezzel egykorú édesvizű faciesben (Kenese, Nagy-Vázsony). XL. Neritina L AMARCK. A Neritidae-k családját a pannóniai és levantei képződményeinkben egyedül a Neritina-nem képviseli. A pannóniai képződményekben, mondhatni, alárendelt szerepet játszanak, amennyiben kis faj- és kis egyedszámban vannak az egyes szintekben, csakis Leobersdorfban gyakoriak. Daczára azonban ritkaságuknak, majdnem minden szintnek megvan a maga jellemző faja. A pannóniai emeletből eddig ismert fajok mind a Clithon alnembe tartoznak. BRUSINA ezekre állította föl a Neritodonta alnemet és az ő nyomán újabban az irodalomban ez terjedt el. Magam is ezt használtam, míg BOETTGER tanár úr nem figyelmeztetett, hogy ezek a mi Neritina-mk a M0NTF0RT-tól 1810-ben leírt Clithon alnembe tartoznak s így a prioritás ezt illeti. Hogy erről meggyőzzön, szíves volt több élő Clithon-1 küldeni, amit e helyen is kedves kötelességemnek tartok meg-
