A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)

Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez

151 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 9. Valvata tihanyensis nov. sp. (I. tábla, 18. és 19. ábra.) 1902. Valvata tenuistriata BRUS. (non F

UCHS

). — BRUSINA: Iconographia moll. foss. Taf. XIII. Fig. 22. és 23. A vastag héjjú, hegyes kúpdad ház 57

2—6 elég hirtelenül, de egyenletesen növekedő kanyarulatból áll. A ház kevéssel magasabb mint széles, ritkán egyenlő a magasság a szélességgel. A tekercs alacsonyabb, mint az utolsó kanyarulat, mert míg a tekercs 17

2—2 mm., addig az utolsó kanyarulat magassága 27

2—3 mm. Az első kanyarulatok lekerekítettek, míg a két vagy három utolsó lépcsőzetes. E lépcsőzetesség annál szembeötlőbb, mivel az utolsó kanyarulatokon felül lekerekített él fut le a varratvonallal párhuzamosan s a kanyarulat felső része így az elég erős varratvonaltól a lekerekített, néha alig észrevehető élig keskeny, lapos, vagy kevéssé domború felületet formál s csak innen kezdve lefelé domborodik azután. így az utolsó kanyarulatok a varrat mentén kevéssé lelapultak. Az egész felületet erős, egymástól mély barázdákkal elkülönített s így különösen a két utolsó kanyarulatot szinte léczszerűen kiemelkedő növedékvonalak díszítik (ez az ábráimon nincs kellőleg feltüntetve, BRUSINA ábráin azonban elég jól látható). A köldök elég tág. A nagy szájnyílás tojásdad, felül szögletes, csaknem függélyesen álló. Az ajkak összefüggők élesek, a belső ajak csak kis darabon érintkezik az utolsó előtti kanyarulattal, kevéssé megvastagodott s mellfelé húzott. Méretek: Magasság: 4 mm. 4 mm. 47. mm. 47

2 m

m- 5 mm. 5 mm. Szélesség: 37

2 » 4 » 37

2 » 4 » 37

2 » 4 mm. Ez új fajom jellegeit illetőleg elég állandó. A külalak leginkább annyiban változó, hogy a ház majd hegyesebb (nyúlánkabb), majd laposabb kúp alakot formál ; a szerint, a mint a szélesség mérete távolodik vagy közeledik a magassági mérethez. Továbbá a kanyarulatok felső részének lelapultsága következtében keletkezett tompa élnek az erőssége is változik, kevéssé, amint az szépen látható, ha az én és BRUSINA ábráit összehasonlítjuk. Úgy az én példányaimon miként BRUsiNA-én sincs semmi nyoma a finom spirálvonalzásnak s így egyáltalában nem értem, hogy miként lehet ez alakot FUCHS V. tenuistriata jávai összetéveszteni (különben erről még a V. tenuistriata-nál részletesebben szólók). Némi ingadozás tapasztalható még az utolsó kanyarulat oldali részének kidomborodottságát illetőleg, vannak ugyanis kevésbbé domború, majdnem lapos s erősebben domború oldalú példányaim. E faj egyébként egy tőlem ismert Valvata fajhoz sem hasonlít. Külalakja még legjobban emlékeztet a Zagrabica Maceki BRUS.-re, sőt némileg a belső ajakkifejlődése is. Lelethely: Magyarországból eddig csakis a balatonmelléki felső-pannoniai emeletnek Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintjéből, valamint a C. rhomboidea szint Prosodacna Vutskitsi jellemezte facieséből (Tab) ismeretes. BRUSINA a Zágráb melletti Okrugljakból ábrázolja, valószínűleg a magasabb C. rhomboidea szintből. Én Tihanyból a Fehérpart középső (II.) rétegéből 2, a felsőből (111.) ugyan-