A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
132 Adatok a balatonmelléki pannóniai koréi létegek faunájához. ságához viszonyítva aránylag nagyobb, mint a M. radmanesti-\-\é\. A csomósor a kanyarulat közepén vagy kevéssel a középvonal alatt van. Ezek egyeznek STOLICZKA « Tricula Hai dinger!»- j é v a 1. A Balatonmellékén tulajdonképpeni M. radmanesti-t csakis Fonyódon találtam pár példányban, daczára annak, hogy HALAVÁTS gyakorinak mondja, hanem valamennyi példány a M. Haidingeri-xeA azonos. FUCHS is említi a díszített tihanyi példányokról, hogy vannak olyanok is, melyeknek felső kanyarulatain rövid ránczszeríí bordák vannak s így eltekintve a tekintélyesebb nagyságtól igen hasonlítanak a STOLiczKA-nál Tncida glandidina és T. Haidingeri néven leírt alakokhoz. Az én nagyszámú tihanyi példányom arról győzött meg, hogy ezek a M. Haidingeri alakkörébe tartozó alakok is eléggé változatosak a díszítést illetőleg, mint a M. radmanesti. Vannak ugyanis domború, s kevésbbé domború kanyarulatú példányok; vannak simák, spirálvonalzottak és csomókkal díszítettek. E csomók lehetnek gyengébbek, erősebbek, kerekdedek vagy bordaszerűen megnyúltak, sűrűbben vagy ritkábban állók; mindig a felső kanyarulatokon jelennek meg, úgy hogy az utolsó, sőt néha az utolsó előtti is sima s följebb egy vagy ritkán két finom spirális él jelzi a helyét. Ritkák azok a példányok, melyeknél valamennyi kanyarulat, még az utolsó kanyarulat is, csomókkal díszített. A utolsó kanyarulat magassága is némileg ingadozik, de annyira sohasem alacsony a ház magasságához viszonyítva, mint a karcsúbb és több kanyarulatból álló M. radmanesti-r\é\. A tihanyi példányaim nagyfokú változatossága arról győzött meg, hogy vannak közöttük a STOLICZKA M. glandulina és M. Haidingeri alakjaival egyezők, miért is azt hiszem nem tévedek, ha e két fajt összevonom s HAIDINGER iránti kegyeletből a Micromelania Haidingeri nevet használom. A Micr. Haidingeri-t nagyfokú változatossága daczára is élesen elkülöníti a M. radmanesti-tö\ az, hogy zömökebb, nem 7, hanem csak 5—6 kanyarulatból áll, a kanyarulatok hirtelenebből nőnek, miért is az utolsó, a ház magasságához viszonyítva, szembeötlően magasabb, mint a M. radmanesti-né\. A csomós diszítés a ház közepére szorítkozik, mig a M. radmanesli-nél legerősebb az utolsó kanyarulatokon és míg a csomós él a M. Haidingeri nél a kanyarulat közepén, vagy kevéssel a középvonal alatt, addig a M. radmanesti-né\ a kanyarulatok alsó harmadán, kevéssel a varratvonal fölött van, miért is a kanyarulatok oldala egészen lapos, míg a M. Haidingeri-x\é\ eléggé domború. Lelethely: Ennek a Balatonmellékéről Zala-Apátiból leírt fajnak fejlett példányait nagy mennyiségben gyűjtöttem Tihanyban. A tihanyi Fehérpart alsó (l.) rétegében 11, a középső (II.) rétegében egy és a felső (111) rétegében 200 példányát gyűjtöttem; az enyingi usztatótól kapott anyagból pedig egy példányát preparáltam ki. LÓCZY Zala-Apátiban a locus classicuson gyűjtötte és pedig 2b-vcl jelzett rétegből 20, a 4. számú rétegből pedig 2 példányt, melyek között van minden diszítés nélküli spirálvonalzott és vannak olyanok, melyek csak felső kanyarulataikon csomósak, másoknak ismét valamennyi kanyarulata csomókkal díszített. A magasabb Congeria rhomboidea és C. spinicrista jellemezte szintből T. ROTH LAJOS gyűjtötte Köttsén. Az eddigiekből látni, hogy kifejlődésének tetőpontján a Cong, triangularis jellemezte szintben volt.
