A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
126 Adatok a balatonmelléki pannóniai koréi létegek faunájához. 2. Pyrgula incisa F UCHS. 1870. Pyrgula incisa FUCHS. — FUCHS : Die Fauna von Radmanest. P. 351. Taf. XIV. Fig. 20—23. 1870. » » (részben) FUCHS: F'auna von Tihany. P. 540. 1884. » » FUCHS. — BRUSINA: Congerienschichten von Agram. Pag. 163. Taf. XXX. Fig. 11. (Lásd ugyanitt az előző irodalmat). 1894. Pyrgula incisa FUCHS. — LÖRENTHEY : Szegzárd, Nagy-Mányok, Árpád. 1896. » » » — BRUSINA: La collect, neog. de Hongrie. P. 126. 1902. » » » — LÖRENTHEY : Pannonische Fauna von Budapest. P. 276. 1904. » » » — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 93. lap. Ennek a fajnak, mely a felső-pannoniai emelet legmélyebb szintjében érte el kifejlődésének tetőpontját, de felnyúlik a Gong. rhomboidea jellemezte szintbe, itt a Balatonmellékén is gyűjtöttem képviselőit a Cong, balatonica és G. triangularis jellemezte szintből. Gyakoribb azonban ennél a következő kisebb, karcsúbb változat, melyet külön névvel jelölök meg. Ezt FUCHS a Pyr. incisa-hoz veszi, megemlíti azonban, hogy Tihanyban kisebbek és karcsúbbak, mint a radmanestiek. Lelethely: 14 többnyire töredékes példányát kaptam a tihanyi Gödrös-oldal alsó Congeria ungula-caprae jellemezte szintjéből. A magasabb Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintben 15 töredékes példányát gyűjtöttem Tihanyban a Fehérpart alsó (I.) és kettőt a középső (II.) rétegében. A tihanyi szőlők alatti szakadék föltárásában 2 fogyatékos, Fonyódon a Fonyódhegy alsó rétegéből (1. sz.) a szállodával szemben pedig 90 példányt gyűjtöttem. 3. Pyrgula incisa F UCHS var. pannonica nov. form. (I. tábla, 21. ábra.) 1870. Pyrgula incisa FUCHS (részben). — FUCHS: Fauna von Tihany. P. 540. 1902. » bicarinata BRUS. — HALAVÁTS: Balatonmelléki fauna. 43. lap. 1904. » » » — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 92. lap. Az aránylag elég nagy tornyos ház 8 5 —10 5 lassan és egyenletesen növekedő kanyarulatból áll. A kis embrionális kanyarulat kevéssé emelkedik ki s így a ház nem nagyon hegyes. Az első két három kanyarulat minden diszítés nélküli, sima s domború oldalú, míg a többi majdnem középen lefutó tompa éllel diszített s így nem domború oldalú, hanem szögletes, akként, hogy a felület az él alatt és fölött egyenes lapfelületet formál. Az alsó 2—3 kanyarulaton még egy második gyengébb él is van közvetlenül az elég mély varratvonal fölött, mely azonban csakis az utolsó kanyarulaton lesz erősen szembeötlővé. Az egész felületet pedig pödördeden (spirálisán) lefutó finom vonalak diszítik. A ház növekedése olyan lassú, hogy az utolsó kanyarulat nem teszi egészen a magasság 1/ 3-át. A tojásdad szájnyílás kevéssé ferdén álló, az összefüggő ajkak felül szögletet formálnak. A köldök alig látszó, fonalszerű. A lerajzolt példány (I. tábla. 21. ábra) 4'5 mm. magas és 1*5 széles. Ez a változat csak annyiban tér el a típusos Pyrgula incisa-tó\, hogy kisebb, s mivel a kanyarulatok lassabban nőnek, karcsúbb és mindég spirálvonalzott, míg a típusos ritkábban spirálvonalzott. Ezeket a különbségeket a spirálvonalzás kivételével már FUCHS is észlelte a tihanyi P. incisa-kon, ugyanis azt mondja rólok: «a példányok kisebbek s valamivel karcsúbbak mint a radmanestiek» ; nem tartotta azonban szükségesnek azért a P. incisa-tó\ elkülöníteni. HALAVÁTS Pyrgula bicari-
