A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
4. balatoni fosszilis fák monográfiája. 23 Hasonló az A. Tchihatcheffianus GÖPP. (17 3 3) faj is. Ezt a szerző erősen kifejlett tenyészeti gyűrűi és valamivel apróbb udvaros gödörkéi által különbözteti meg az előbbitől, mint «localis» (altai) fajt. Az illető törzs eredete bizonytalan ; kérdés, hogy karbon vagy jura korú-e. Ezért sok tekintetben értéktelen. Hisztologiai szempontokból, az apró (9 p.) udvaros gödörkék és a bélsugársejtek radiális falain tömötten helyet foglaló, nagy számú gödörke által jól meg volna különböztethető. A bélsugárgödörkék azonban csak körülbelül voltak kivehetők és finomabb szerkezetük nem ismeretes. Az Araucarites Elberfeldensis GÖPP. az A. carbonaceus-x6\, GÖPPERT (STENZEL) szerint abban különbözik, hogy ennek udvaros gödörkéi valamivel nagyobbak. Erre azonban nem lehet egy külön fajt alapítani, s különben is az A. Elberfeldensis hisztologiai szerkezete hézagosan van leírva, s így tehát ez a faj is törlendő. Megjegyzem itt, hogy többsoros (1—5) udvaros gödörkéi alapján tartozhatna a PycnophyHites fákhoz vagy az Ullmannites saxonicus-boz. Csak azért tárgyalom itt, mert GÖPPERT (STENZEL) az Araucarites carbonaceus fajjal hozta kapcsolatba (17 I I). Itt említem meg a devonból származó A. Richten (UNGER) fajt (46 23 0, 16 39 G), a mely oly hézagosan van leirva, hogy tekinteten kívül kell hagynunk. A GÖPPERT Arborétumában csak egy hosszcsiszolatban van képviselve. 1 A mennyit erről a fáról meg lehet állapítani, a szerint a további Ullmannites Rhodeanus-hoz is lehetne azt csatolni. Egyike a típus gyanánt leginkább kiemelhető fajoknak az Ullmannites Rhodeanns (GÖPP.) (11 23 4, 17 3 3, 16 39 8). Tracheidáin az udvaros gödörkék 1—2 sorban foglalnak helyet, száduk kerekded vagy elliptikus, de a hol a sejtek vastagabb falúak, hasadé kos is lehet. A bélsugarak egysejtnyi szélesek, 1 —30 sejtnyi magasak, sejtjeiken a felemás gödörkék többnyire egy, vagy itt-ott két, egymás fölé helyezett sorban foglalnak helyet, az egy tracheidával alkotott mezőn 2—4-esével. A tenyészeti gyűrűk majd igen szélesek, majd pedig szűkebbek. Bélcső vékony, «Tylodendron». GÖPPERT ezt a fafajt eleinte alacsony bélsugarai által vélte megkülönböztetendőnek (11), ezen azonban később változtatott (13). Azok után, a mit a recens fákon lehet tapasztalni (5), ezen legkevésbbé sem kell megakadnunk. SCHENK (36 86 5) az U. Rhodeanus-X. Pycnophyllum-ttanak tartja. Hogy mire alapítja e feltevését, nem említi, de erre nem is találunk okot, sőt az 1—2 sorban álló udvaros gödörkék ellene szólanak e feltevésnek. A legfontosabb azonban az, hogy «Tylodendron» bélcsöve van, úgy a mint azt a POTONIÉ (33 29 4) adatai is bizonyítják. Különben az U. Rhodeanus Neurode (Szilézia) mellett nagy törzsekben fordult elő, s ezeket GÖPPERT vizsgálta és ha széles, Pycnophyllum-bélcsöxűk lett volna, lehetetlen, hogy figyelmét ez kikerülte volna. Lehet, hogy létezik hasonló szerkezetű Pycnophyllum-bx is, ezt azonban ki kellene mutatni a bélcső alapján, vagy más megbízható előfordulási körülményekből, a mely utóbbi esetben Pycnophy llitesről lehetne szó. Ily megállapítások azonban e fák eddigi leírásaiban tudtommal sehol sem történtek. Az Araucarites orientális (EICHWALD) (4 24 3, 16 39 7) és A. Acadianus (DAWSON) 1 GÖPPERT feljegyezte (16 39 6), hogy rendkívül jól megtartott szerkezetű kövület. Az Arboretum példányán ezt nem lehet tapasztalni, hanem az ellenkezőt.
