A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Tuzson János: A balatoni fosszilis fák monográfiája
24 4. balatoni fosszilis fá k monográfiája. 24 (18 26 B, 16 39 8), hézagosan ismertetett fajok, az U. Rhode anus- hoz is tartozhatnak, de egyebek is lehetnek; nemkülönben a GRAND' EURY által megkülönböztetett Dadoxylon Stephanense (18 26 5) és D. subrhodeanum (18 36 6) fajok is. Mind olyanok, amelyeket egymástól s az U. Rhodeanus-\.(A, a leírások és rajzok szerint megkülönböztetni nem lehet, s így az összehasonlító meghatározást csak nehezítik. Ezek csak előfordulási adatok lehetnek, de külön fajok vagy típusok gyanánt nem alkalmasak. Itt említem meg a GRAND' EURY által (18 z6 4) leírt Dadoxylon intermedium fajt is, melyet szerző az Araucarites Acadianus (DAWSON ) és a Pycnophyllum Brandlingii (WITHAM) közé állított, mint átmeneti alakot, a nélkül, hogy magyarázatát adná az átmenet mibenlétének. Átmeneti alakok k ü 1 ö n v á 1 as z t á sa, a szóban levő «genus»-ok s «faj»-ok között egyáltalán czéltalan, mert a fa hisztologiai szerkezete amúgy is ingadozó, sok tekintetben. A D. intermedium leírása különben is oly hézagos, hogy akár az Ullmannites, akár pedig a Pycnophyllites fákhoz sorozzuk, mint külön típust semmi esetre sem volna czélszerű fentartani. Az A. Schrollianus GÖPP (13 24 8, 16 39 9) faj az U. Rhodeanus-tói hisztologiailag nem különböztethető meg. GÖPPERT a revíziójában (16 39 9) ugyan a bélsugarak alapján megkülönböztetendőnek véli, s kiemeli, hogy az Ullmannites Rhodeanus-mk egy-, de kétemeletes (?) («ein-, aber auch zweistöckig») bélsugarai vannak. Ez nyilván a bélsugár szélességére vonatkozik, mert hogy a bélsugarak 1—30 sejtnyi magasak, azt GÖPPERT már a permi flórájában megadta. Itt-ott két sejtnyi széles bélsugárrészletek azonban az A. Schrollianus fajon is előfordulnak. A megkülönböztetés tehát ezen az alapon nem indokolt. A GÖPPERT terjedelmes leírásából pedig (13 24 8), — melyben nagyobb tér van adva az elkövesedéssel kapcsolatos sajátságoknak, mint a hisztologiai viszonyoknak, — más ismertető jelét e fafajnak nem lehet kivenni. Hogy a csehországi permben előforduló A. Schrollianus ugyanahhoz a növényhez tartozik-e, mint a sziléziai karbonból leírt U. Rhodeanus fa, azt itt nem mérlegelhetjük. Valószínű azonban, hogy máshoz, és miután az előbbeni is eléggé behatóan le van írva és rajzolva, ennek következtében meggondolandó volna, hogy nem lenne-e némileg indokolt, az A. Schrollianus fajt is az Ullmannites csoportban fentartani, mint olyant, mely az U. Rhodeanus fától nem különböztethető meg, de a permben fordul elő. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy GÖPPERT (13 24 8) karbonból eredő törzset is határozott meg A. Schrollianus-nak, és permből származót A. Rhodeanus-nak, úgy az egész revíziómban csak másodsorban tekintetbe vett korbeli differencziák alapján sem volna indokolt az A. Schrollianus fajt fentartani. Leírt sajátságaik alapján nem különböztethetők meg az U. Rhodeanus típustól az Araucarites stigmolitlios (UNG.) (1 1 23 5, 13 24 9), A. stellaris (UNG.) (13 35 0) és A. valdajolensis (ANT. MOUG.) (16 40 1) fajok sem, a melyekre már GÖPPERT (13) és KRAUS (35) is azt a megjegyzést tették, hogy valószínűleg azonosak egymással és (GÖPPERT) az A. Sckrollianus-ía]]a\. Az A. stellaris sajátságai közül feltűnő a széles bélcső. Hisztologiai sajátságai azonban oly hézagosan vannak megadva, hogy behatóbb összehasonlításra nem alkalmas. Az A. biarmicus KUT. fajt az EICHWALD (4 R, 24 0) leírásából s rajzaiból ismerem. Az U. Rhodeanus-UA abban különbözik, hogy daczára egysorban álló udvaros gödörkéinek, ezek mégis hatszögletesek (!). Feltűnő a rajzon továbbá az, hogy a tracheidák közepén igen nagy- és a csúcsok felé hovatovább feltűnően kisebb udvaros gödör-
