A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
107 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 21. Planorbis (Segmentina) ind. sp. A Pl. Lo'czyi-tó\ valószínűleg eltéró' fajhoz tartozik az a fogyatékos példány, melyet Fonyódról kaptam. Lelethely: Fonyódról a Cong, triangularis és C. balatoniea jellemezte rétegekbe települt szárazföldi lencsékből egyetlen fogyatékos példányt kaptam, melyet közelebbről meghatározni lehetetlen. XXIV. Odontogyrorbis nov. gen. A ház nagyon keskeny becsavarodó (eng gewundene Schale), ostáblakő (Dambrettstein) alakú, alul és fölül gyengén behorpadt; a kanyarulatok felül gyengén domborúak, alul pedig majdnem teljesen laposak Alul és fölül egyaránt valamennyi kanyarulat látható. A kanyarulatok lassan növekednek, úgy, hogy az utolsó csak egy harmaddal szélesebb az utolsóelőttinél. A felületet finom, ferdén s egymástól nem távol álló növedékvonalak díszítik. A szájnyílás lekerekített trapezalakú (gerundet trapezförmig); az ajkak kevéssé megvastagodottak és az alsó, felső s középső ajkon egy-egy fogszerű dudor van. Az ajak felül jobban mellfelé nyúlik mint alul. Miután a Planorbidae-k csoportjából egy olyan nemet sem ismerek, melynek ajkai megvastagodottak és fogasok lennének, ez alakomat új nembe kell vennem s mivel pedig alakja az élő Gyrorbis-okéval egyező és fogazott: Odontogyrorbis névvel vélem a legtalálóbban megjelölni. Eddig e nemnek csak egy faját ismerjük az Odontogyrorbis Krambergeri HALAV. sp.-t. 1. Odontogyrorbis Krambergeri HALAVÁTS. sp. (II. tábla. 17. ábra.) 1902. Planorbis Krambergeri HALAV. — HALAVÁTS: Balatonmelléki fauna. 52. lap, III. tábla, 3. ábra. 1904. » » » — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 119. lap. HALAVÁTS e faj rövid leírását azzal fejezi be, hogy «új fajunk az eddig ismert planorbis-ok közül egyikhez sem áll közel, s könnyen fölismerhető». Ezt én nem merném állítani, mert ha valaki planorbis-nak ismeri föl, akkor a planorbis-ok közül többhöz is igen közel áll. így a mosbachi alsó pleisztocén homokban előforduló Planorbis (Gyrorbis) calculiformis SANDB. 1 teljesen egyezik úgy a nagyságot, mint a külalakot illetőleg, amennyiben ezt SANDBERGER rajzából és leírásából megítélhetem. 2 Mindkét alak vékony, kicsi és alakra egyező, csakhogy míg a Pl. calculiformis 6—6 5 esetleg 7 kanyarulatból, addig az 0. Krambergeri 55 kanyarulatból áll. A kanyarulatok mindkettőnél olyan lassan növekednek, hogy az utolsó kanyarulat csak egy harmaddal szélesebb az utolsóelőttinél. 3 Egyébként minden tekintetben 1 SANDBERGER: Land- und Süsswasser-Conchylien. Pag. 779. Taf. XXXIII. Fig. 20. 2 Összehasonlító anyag gyanánt nem tudtam Pl. calculifoixnis-X. szerezni, azonban BOETTGER tanár szíves közléséből tudom, hogy ő e fajt 1889-ben a Ssalmysch-folyóban (Orenburg kormányzóság) Oroszországban 2 példányban fölfedezte. 3 SANDBERGEU-nél tévesen így van a szövegben: «nur die dreifache Breite des vorletzten erreicht», az ábra azonban beigazolja, hogy nem háromszorosról, hanem csak harmadról lehet szó.
