A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
84 Magyarország pannóniai képződményeiből az első limax fajt a Limax crassitesta REUSS-Í HALAVÁTS említi s felső-pannoniai emelet felső édesvízi facieséből Öcsről és Nagy-Vazsonyból. Én ugyanebből az édesvízi faciesből Fonyódon gyűjtöttem egy REUSS-étől eltérő új fajt, míg Rcuss-nak e faját Köttse közelében gyűjtöttem ugyan-e szintből, egy harmadik fajt pedig az alsó-pannoniai emelet rétegeiből Peremartonból a Limax Lóczyi nov. sp.-t, mely Magyarország területéről az első alsó-pannoniai emeletbeli faj; e faj azonban valószínűleg felnyúlik a felső-pannoniai emeletnek Congeria triangularis és C. balatonica jellemezte szintjébe is. 1. Limax crassitesta REUSS. 1904. Limax crassitesta Rss. — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 125. lap. (Lásd ugyanitt az előző irodalmat.) Ennek a Csehországban és a Balatonmellékén egyaránt élt fajnak én is találtam egy példányát, melyre REUSS leírása teljesen reá illik. Lelethely: Míg HALAVÁTS Öcsről és Nagy-Vázsonyból említi, addig én hasonkorú rétegből preparáltam ki egy példányát a Köttse és Csepely közötti föltárásból és egy kopott példányt a Tab melletti Retkesárok föltárásából kapott anyagból. E példányok a felső-pannoniai emeletnek Congeria spinicrista és Prosodacna Vutskitsi jellemezte facieséből valók. 2. Limax fonyódensis nov. sp. (III. tábla, 7. és 8. ábra.) A körülbelül 2 5 és 3 mm. hosszú és 1'5 és 2 mm. széles példányaim héjjá elég vékony. Körvonala lekerekített négyszög, elől szélesebb mint hátúi. Mellső pereme gyengén domborodó ívet formál, melynek csaknem közepén van a gyengén kiálló, hegyes búb. A rövid hátsó perem egyenesen lemetszett, a kevéssé hajlott oldali peremek hátrafelé közelednek egymáshoz és ezeknek a hátsó oldallal való érintkezési szöge egyenesen le van egy-egy éllel metszve; míg a mellső perem gyenge ívet formálva észrevétlenül megy át az oldaliakba. A kevéssé domború felső részen elég erős növedékvonalak vannak, melyek különösen a héj szélei felé erősek. A kevéssé homorú alsó oldalon igen finom — nagyítóval is alig látható — hosszúkás mélyedések vannak, a legerősebb a búb alatt van a mellső párkány mentén. A fosszilis héjak áttetsző sárgás-szürkék vagy sárgák. Külalakra ez új fajom legjobban hasonlít az Amalia marginata DRAPP. var. vicentina SACCO^hoz, csakhogy ez hátrafelé hirtelenebbül keskenyedik és hátúi lekerekített, nem pedig három körülbelül 60° szög alatt érintkező egyenes vonallal határolt, mint ez új fajomnál. Lelethely: Két példányát gyűjtöttem Fonyódon a Fonyódhegy 4. számú édesvízi rétegéből, mely egykorú az öcsi és nagy-vázsonyi édesvízi faciessel. 1 SACCO : Aggiunte alia fauna malacologica cstramarina fossile del Piemonte e della Liguria. (Accad. r. delle sc. di Torino. Bd. XXXIX. P. 81. Tav. I. Fig. 17.)
