A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
85 Aclatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához. 3 Limax Lóczyi nov. sp. (III. tábla, 9. ábra.) A 3 mm. hosszú és 2 mm. széles példányom héjjá elég vastag, különösen a búb közelében Körvonala lekerekített hosszúkás négyszög, a tőlem ismert alakok közül leginkább a L. tenellus NíLSSON-al egyezik. A mellső perem egyenes, baloldalt kevéssé mellfelé húzott s így jobbra lejt, a gyengén kiálló hegyes búb a központtól kevéssel jobbra van tolva. A hátsó perem lekerekített, az oldali peremek kevéssé hajlottak. Az eléggé domború felsőrészen erős növedékvonalak vannak, melyek kissé ferdén konczentrikusok. Alúl erősen domború, különösen a héj mellső felén, legdomborúbb a mellső harmadon, innen jobbra és hátrafelé a héj vékonyodik, úgy hogy a jobboldali és hátsó perem éles, míg a mellső és bal vastag, duzzadt. Az alsó oldalon különben több hosszúkás szabálytalan mélyedés van. E fosszilis héj sötét szürkéssárga színű s csakis a vékonyabb részen kevéssé áttetsző. Lelethely: Az alsó-pannoniai emeletnek peremartoni föltárásából kapott anyagból egy példányát preparáltam ki, mely egyszersmind az első alsó-pannoniai emeletbeli limax Magyarországból. BRUSINA Markusevec hasonkorú képződményeiből említ egy Limax sp.-t, mely azonban nem lehet ezzel azonos, a mennyiben az ő példánya a Limax (Heynemannia) plidigustica SACC.-IIOZ áll közel. Kérdőjellel bár, de a L. Lóczyi-hoz kell venni még egy megkoptatott példányt, melyet LÓCZY LAJOS Zala-Apátiban a 4. számú rétegből gyűjtött. Ez 2 mm. hosszú és l'l mm. széles sárgás példány, melyen a növedékvonalak sem látszanak a megkopás miatt. Ha e két lelethelyről való példány tényleg egy fajhoz tartozik, akkor azt bizonyítja, hogy a Limax Lóczyi az alsó-pannoniai emeletből felnyúlik a felső-pannoniai emeletnek Cong, triangiilaris és C. balatonica jellemezte szintjébe is. XII. Archaeozonites SANDBERGER. A Zonitidae-k családjának egyetlen képviselője faunámban az Archaeozonites SANDB. nem, melynek csak néhány fogyatékos képviselőjét ismerem. Ezeket mindaddig, míg tökélesebb példányok alapján le nem írhatom, két különböző fajhoz veszem s egyszerűen fölsorolom. HALAVÁTS e nemnek egy képviselőjét sem említi a Balatonmellékéről. 1. Archaeozonites nov. sp. E munkám befejezéseként néhány fogyatékos, a zonites-ek és liyalina-kra emlékeztető csigát kaptam KORMOS TivADAR-tól a fonyódi szárazföldi lencsékből, melyeket az idő rövidsége miatt, összehasonlító anyag hiányában közelebbről nem határozhattam meg. Fölkértem tehát erre BOETTGER OSZKÁR tanár urat Majna-Frankfurtban, aki erre vonatkozólag következőket volt szíves 1905 július 5-ikén kelt levelében írni, hogy új faj, mely alakjára s díszítésére némely Európában s Ázsiában élő hyalina-fajra emlékeztet, mint pl.: a Hyalina ( Retinella) kutaisiana Muss.-ra; még inkább azonban a harmadkori Archaeozonites fajokra. E laposan gömbded házú, nyílt köldökű faj 2—25 cm. átmérőjű s 6—6.5 elég gyorsan növekvő kanyarulatból álló. Növedékvonalai erősek, kiállók, élesek. Teljes leírását és rajzát azonban csak később adhatom, ha sikerülni fog épebb példányokat szerezni.
