A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
73 Adatok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 térségen is. Ide kell vennem azt az 5 példányt is, melyet a fonyódi fürdó'házaknál a Balaton fenekét tevő és a szárazföldi lencséket bezáró rétegből kaptam. E faj kifejlődésének a tetőpontját a Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte mélyebb szintben éri el s fölfelé (Fehérpart) ritkul úgy, hogy a Cong, rhomboidea jellemezte magasabb szintben már a ritkább alakok közé tartozik Hidasdon, NagyMányokon és Árpádon is, 5. Limnocardium ponticum HALAVÁTS. 1902. Limnocardium ponticum HALAV. — HALAVÁTS: Balatonmelléki fauna. 33. lap, II. tábla, 17. ábra. 1904. » » » — HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 66. lap. HALAVÁTS e fajt egyetlen jobb-teknő alapján írja le, mely Vörös-Berényből az ott kifejlődött Cong, triangularis és C. balotonica jellemezte szintből ered. Én ugyanebből a szintből gyűjtöttem Tihanyban. Itt gyakoribb mint Vörös-Berényben, amennyiben 10 fejlett és embrionális példányát gyűjtöttem. A fejlett példányaim sem nőttek azonban akkorára, mint HALAVÁTS példánya, mert míg ez 18 mm. széles és 15 mm. magas, addig az én legnagyobb példányom csak 12 mm., a legkisebbek pedig kb. 2 mm. szélesek. Példányaim egyébként HALAVÁTS ábrájával és leírásával egyeznek, bár a bordák kevéssé kopottak s így a szerkezete nem látható elég jól. ANDRUSSOFF munkájának értelmében a limnocardium-ok I. csoportjába a Limn. Böckhi HALAV. és L. apertum MÜNST. csoportjába tartozik és pedig a tátongó alakok csoportjába, melyekre V EST a Myocardia-nemet állította föl. Meg kell azonban jegyeznem, hogy a fiatal példányok nem tátongok, hanem zártak s csakis a későbbi fejlődés folyamán lesz tátongóvá, jelezve mintegy, hogy a zárt cardium-o\Oaó\ fejlődtek a tátongó limnocardium-ok. Lelethely: E fajnak, mely eddig csakis a Balatonmellékéről ismeretes, 10 különböző korú példányát gyűjtöttem a tihanyi Fehérpart középső (II.) rétegében. A tihanyi szőlők alatti szakadék föltárásában pedig 8 példányát találtam e fajnak. 6. Limnocardium cfr. ponticum HALAVÁTS. (III. tábla, 5 a.—5 c. ábra.) Néhány 13—14 bordás, domború limnocardium-ot gyűjtöttem, melyek bordái, miként a ponticumon, a középen legerősebbek. A körvonala tojásdad, elől keskeny, szárnyszerűen kiszélesbülő, mint a Schedelianum P ARTSCH-Ö , hátul szélesebb, lemetszett, tátongó. A hátsó részen lévő 4—5 borda a leggyengébb. A bordák kevésbbé élesen különülnek el a bordaközöktől, mint a ponticumon. A záróperem pedig íveltebb, mint a ponticum-é. Szóval több olyan alaki sajátságuk van e példányoknak, melyek a ponticum-tói elkülönítik. Tekintve azonban, hogy HALAVÁTS egyetlen példány alapján írja le a ponticum-ot, az én ponticum példányaim pedig — miként említettem — fiatalok, fejletlenek és nem is a legkifogástalanabb megtartási állapotban lévők, nem merem e nagyobb s néhány jellegére nézve némileg eltérő fonyódi példányokat a ponticum-mai összevonni. Példányaim bordái kevéssé kopottak, annyit azonban jól látni, hogy felül kétélűek, ami a ponticum-ra vall. Az, hogy valamivel erősebben tátonganak, mint a típusos ponticum, nem bizonyít a mellett, hogy ettől elkülönítendők lennének, mivel az én ponticum példányaimon jól látni, hogy egész fiatal korban zártak s amint nagyságban fejlődnek, kezdenek
