A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei I. kötet - A Balatonnak és környékének fizikai földrajza. 1. rész: A Balaton környékének földrajzi leírása, orografiája és geologiája. Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája 4. kötet (Kiadja a Magyar Földrajzi Társaság Balaton-Bizottsága. Budapest, 1911)
Lörenthey Imre: Adatok a balatonmelléki pannóniai korú rétegek faunájához és stratigrafiai helyzetéhez
74 Adat ok a, balatonmelléki pannóniai koiú rétegek faunájához. 26 tátongani. Úgy hogy ezeket a fonyódi példányokat, melyeknek méretei a következők : hosszaság: 18 — 21—22 mm. magasság : 14—17—20 » vastagság : 7— 9—11 » fejlett ponticum-VíTik lehetne venni, mivel azonban nem ismerek olyan példányokat, melyek e kettőt áthidalnák, egyelőre nem vonom össze, hanem mint a ponticumhoz hasonló alakot külön tárgyalom. Hasonlítanak ez alakok még — amint említettem már — a L. Schedelianum-xa is, különösen az alak körvonalát illetőleg, de míg a Schedelianum-nál elől 14, hátul 5—6 borda van; addig a cfr. ponticum-nál elől 9, ritkán 10, hátul pedig 4, ritkán 3 vagy 5 van, tehát több mint amott s éppen ezért itt a bordákat igen keskeny közök különítik el egymástól, míg a cfr. ponticum-x\LA a közök a bordákkal majdnem egyenlő szélesek. Lelethely: Fonyódon, a Fonyódhegy alján, a szállodával szemben 2 jobb-és 1 balteknőt, a Balaton fenekéről pedig a szárazföldi lencséket bezáró rétegből 2 bal- és 1 jobbteknőt gyűjtöttem. 7. Limnocardium vicinum F UCHS sp. 1870. Cardium mciuum FUCHS. — FUCHS : Fauna von Radmanest. P. 356. Taf. XV. Fig. 26—28. 1902. Limnocardium vicinum FUCHS. — HALAVÁTS: Balatonmelléki fauna. 32. lap. 1903. » » » —ANDRUSSOFF: Brackwassercardiden. P. 43. Taf. III. Fig. 26-27. 1904. » » 2> —HALAVÁTS: Pontusi irodalom. 71. lap. F UCHS egyetlen balteknő alapján írta le e fajt Radmanestről, később HALAVÁTS Tihanyból az Echo alatti árok fosszilis rétegéből említi mint igen ritkát, két példány alapján. Nekem e fajnak típusos példányait nagyobb mennyiségben sikerült gyűjteni Tihanyban és Fonyódon, ugyancsak a Cong, triangularis és C. balatonica jellemezte szintben. Példányaim metszete teljesen egyezik ARDRUSSOFF monográfiájának- 56. lapján közölt metszetével e fajnak. Fonyódon az embrionális példányoktól kezdve a legfejlettebbekig mindenféle korú példányt gyűjtöttem; vannak az l-5 mm. hosszátmérőjű példányoktól kezdve a 20 mm., sőt ennél is nagyobb hosszátmérőjű példányokig átmenetet tevő alakjaim a legkitűnőbb megtartási állapotban. Lelethely: A háromszögű bordás, zárt limnocardium-oknak ez egyedüli képviselője faunámban. A tihanyi Fehérpart alsó (1.) rétegében 15 különböző korú, részben ép, részben töredékes példányt gyűjtöttem; 28 jobb- és balteknőjét a Fehérpart középső (II.), 54 fiatal s egy fejlett példányát a felső (III.) rétegben, továbbá 180 részben kis, fejletlen, részben fejlett példányát Fonyódon, a Fonyódhegy alján, a szállodával szemben; Fonyódon a vasútállomás mögötti homokgödörben pedig ugyancsak 5 példányt A magasabb Prosodacna Vutskitsi jellemezte faciesből T. R OTH gyűjtötte néhány példányát a Mőjegihegy alján húzódó árok jobb lejtőjének b. rétegéből, a homokkó'gumókból. Érdekes, hogy a felső édesvízi faciesben is találtam a fonyódi Fonyódhegyen a 4. számú rétegben egy fiatal példányt, valamint Öcsöli is egy töredéket, melyet e fajhoz vagyok hajlandó venni; sőt valószínűleg ide tartozik a tihanyi Gödrösoldal aljában föltárt Cong, ungula-caprae-s réteg néhány töredéke is. Kérdőjellel e fajhoz veszem azt a 3 töredéket, melyet LÓCZY gyűjtött Zala-Apátiban a 2 b.-vel jelzett rétegből.
